Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

módon bizonyítja, hogy Sziget eleste előtt sem a vámok állandó emelkedése riasztotta el a kereskedőket a Dráva és a Balaton közt elhelyezkedő utakról. Hiszen Sziget eleste csak kedvezően hathatott a forgalom alakulására, mert egy sor jogos és jogtalan vám megszüntetését hozta magával. A Dél-Dunántúl a Dráva mentén egészen Zákányig a törökök kezére jutott, olyan hódolt vidékké vált tehát, amelyen néhány évvel korábban a kereskedők a rengeteg vámot megkerülni igyekeztek. Ha az utak nem éledtek újjá, sőt egyenesen megszűntek, nyilvánvaló, hogy az igazi okokat nem itt és nem a forgalom felszíni jelenségeiben kell keresnünk, hanem valahol a dél-dunántúli kereskedelem alföldi, sőt azon túli bázisának belső változásaiban. Nem vállalkozhatunk arra, hogy most az okok irányába tovább nyomozzunk; ehhez még nem értek meg eléggé a feltételek. Itt mindössze egy példa segítségével, a szegedi vámjövedelmek alakulásának elemzésével, jelezzük a további kutatás lehetséges útját és igyekszünk egyszersmind rátapintani a dél-dunántúli utak elnéptelenedésének, majd megszűnésének egyik - igaz, még mindig csak másodlagos - okára. Szegeden, amely a megszállás előtt a dél-dunántúli kereskedelem egyik legerősebb keleti partnere volt, s maradt utána is egy ideig, a törökök vámhelyet állítottak fel. Ez a vám 1546-ban 474 550 akcse jövedelemmel dicsekedett, amikor a később sokkalta jelentősebb budai vám csak 85 000 akcsét (a szegedi 11,5%-át), a váci pedig 46000 akcsét (a szegedi 9,6" n-át) hozott. És mindezt úgy, hogy Szegeden a város életében oly kiemelkedő fontosságú borkereskedelmet és sókercskedelmet is külön-külön vámolták. Ezek sem keveset jövedelmeztek: a boreladási monopólium 300 000, a sóhaszon 266 666 akcsét. Ezért, a magyar pénzre átszámítva, 20823 forintnyi összegért, néhány évtizeddel korábban az összes magyar harmincadot bérbe lehetet volna venni.

19,1 A bor- és sóvám alakulását itt most nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk, hiszen ezek, az egyébként fontos, árucikkek nem kerültek a külkereskedelmi forgalomba. Annál érdekesebb viszont számunkra a további részletezés nélkül álló, pusztán csak vámnak mondott bevételek változása a következő évtizedekben. Nyilvánvaló ugyanis - kizárásos módszerrel könnyen bizonyítható -, hogy pontosan ez rejti a külországok felé haladó és onnan érkező árucikkek forgalmát. E bevételek így alakultak:

196 1546-ban: 474550 akcse = 949i forint = 100 % 1560-ban: 115 013 akcse =2300 forint = 24 % M70-ben: 68016 akcse=i36o forint = 14,5% 1578-ban: 58000 akcsc=n6o forint = 12,2% E számsorban nem is annyira a visszaesés megdöbbentő ?nértéke, hanem inkább a visszaesés puszta ténye ragadja meg figyelmünket. (A csökkenés mértékét ugyanis nagyban befolyásolhatta, hogy Szeged tőkeerős polgárai a sikertelen 1552-es visszafoglalási kísérlet után tömegesen hagyták el lakóhelyüket és költöztek át Debrecenbe, Nagyszombatba, Kassára, esetleg más hódoltsági városokba.

197 Ez a hatalmas vérveszteség nyilvánvalóan nem maradt hatás nélkül Szeged kereskedelmi szerepére sem.) A forgalomesés nyilván bekövetkezik akkor is, ha az 1552-es vállalkozások kudarca nem kényszeríti menekülésre az abban tevőlegesen részt vállaló, tehetős szegedi polgárságot, hiszen a csökkenés 1560-ban sem állt meg. Ez a tény viszont világosan mutatja, hogy a Szegeden át haladó utak IOO