Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán
szágbeliek (,,... praesertim cxternorum regnorum mercatores, qui fuerunt. . .") elkerülik a dél-dunántúli utakat, s olyan vonalak használatára tértek át, amelyek a török birodalom területén futnak. Egy-egy fontosabb csomópont feltüntetésével jelzik is az „új" utak irányát: ,, . . . ad ditionem Turcicam ad Landorfejerwar, Záram et Veneciam." Ennyi elég is ahhoz, hogy a többi állomást, legalábbis nagyjában-egészében, rekonstruálhassuk: Nyilvánvalóan a Vrbas völgyében délnek igyekvő eszék-pozsega-sviniar-banja luka-sanoki most-grahovo-zarai, illetve az eszék-belgrád-sarajevo-mostar-raguzai (vagy makarskai) utakról van szó. 18G Ugyanazokról tehát, amelyeket az osztrák kormányszervek iratai is az elterelődés fő irányaiként jelölnek. 18 ' A dunántúli kereskedők véleménye szerint az elterelődés oka a sok jogtalan követelésben, azaz lényegében a magas vámokban keresendő („ . . . ob multas illegittimas rapinas . . ."). 188 Okfejtésük igazáról a vizsgálóbizottságot is sikerült meggyőzniük, amelynek jelentése ekként visszhangozza a kereskedőktől hallottakat: A sok és magas vám elriasztja a kereskedőket a Dél-Dunántúlról, és „ . . . velint nolint cogentur in ditionem Turcicam divertere, quemadmodum bactenus factum est. . ." Hogy a bajon segítsenek, egész sor jogtalannak mondott vámhely megszüntetését javasolják az uralkodónak. 189 Való igaz, a dél-dunántúli térségben oly mértékben elszaporodtak és oly mértékben megnövekedtek a tranzitkereskedelem vámterhei, hogy már a legszerényebb kereskedői nyereséget is fenyegették. A bevezetőben idézett velencei jegyzék aprólékos pontossággal feltünteti azokat az összegeket, amelyeket az áthajtott szarvasmarhák után, a dunai átkeléstől a görzi hídig fizetni kellett. E tételek összesítésével olyan elképesztő nagyságú summára, mintegy 5 magyar forintra bukkanunk, amely csaknem, vagy pedig egyenesen azonos egy-egy ökör vételárával: a nedölcei harmincad és a görzi hídvám iV2-iV2 aranyat (= 2-2 forintot) tett ki, a többi vámokból, átkelési illetékekből és legelődíjakból kerekedett. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a csordák a Tergovistyétől (Havasalföld) a dunántúli Duna átkelőig tartó kb. 50 mérföldes utat sem tehették meg fizetésmentesen . . Mivel az említett velencei jegyzéket még mindeddig nem sikerült pontosan évhez kötnünk, nem tudjuk véglegesen eldönteni, hogy ez a 5 forint körül mozgó hajtási és vámköltség már azoknak az emeléseknek eredményeként jött létre, amelyeket a Sziget környéki kereskedők 1565-ben a vizsgálóbizottság elé tártak, vagy pedig a már amúgyis hihetetlenül magas összeg további növekedésével kell számolnunk. A jelek szerint már ezek is bennefoglaltattak, mert a kereskedők megragadták az alkalmat, és nemcsak az elmúlt évek változtatásait, hanem alkalmanként húsz évvel korábban történt emeléseket is felhánytorgattak. Jellemző ebből a szempontból a berzencei vámra tett panaszuk, miszerint ott a földesúr, Maylád István fogságba esése előtt egyáltalán nem szedtek vámot a marhák után, „most" pedig 1-1 dénárt itt is követelnek. Maylád ugyanis 1541-ben került török fogságba, Konstantinápolyba hurcolták, és 1565-ben már régen nem volt az élők sorában.' 1 " Hivatkozhatunk a szigeti vám példájára is, amelyet a kereskedők szerint í dénárról emeltek 10-rc. Az emelés nyilván valóban megtörtént, de ugyancsak régen, mert 1558-ban már biztosan 10 dénárt szedtek a szigeti várnál. Csurgón már a velencei jegyzék szerint is elvettek minden 100 darab ökör után egyet a jogos vámösszegen felül, és ez a változtatás szintén szerepel az 1565-ös panaszok sorában. Bizonyosnak látszik tehát, hogy 5 forintnál nagyobb hajtási költ-
