Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Iványi Emma: A hidvégi "tumultus" (1696)
A Hidvégre nyomult német katonaság vezetői is megtették a maguk jelentését, a haditanácshoz. Szigetvár parancsnoka, br. Huyn altábornagy szintén tájékoztatást küldött Bécsbe. Ezek alapján a király 1696. február 4-én30 leírt a nádorhoz, a két említett jelentésre hivatkozva ismertette a Hidvég mezővárosban történteket, kifejezte megbotránkozását s felszólította a nádort, hogy az ügyet, br. Huyn közreműködésével, haladéktalanul vizsgáltassa ki. A hidvégi zendülés ügye több okból tartozott a nádor hatáskörébe. A nádor feladata volt a parasztfelkelések s ezekhez hasonló megmozdulások leszerelése, határozathozatal a vitás megyehatárok ügyében, továbbá az évenként tartott nádori konkurzusokon a Magyarországra kivetett évi adó szétosztása az országrészek s ezeken belül a megyék és városok között. 1696. február 23-án a király ebben az ügyben újabb utasítást küldött a nádornak.31 Mindkét leiratban „oppidum Kittwiz”-nek írja Hidvég város nevét, de áprilisban már Hidvégnek.32 Kittwiz nevű mezővárost nem ismerünk, még kevésbé olyat, ahol szorul szóra ugyanaz történt volna, mint Hidvégen. A hidvégi sereg fentebb közölt felterjesztésében megfigyelhető az i betűnek é betű helyett való gyakori használata. A németek, akiknek írásbeli jelentésére a király leírt, a mezőváros nevét „hitvig”-nek hallhatták. Ha ennek gót betűs átírását képzeljük magunk elé, nyilvánvaló, hogy a szókezdő H-t olvashatták K-nak, a szóvégi z-t pedig g-nek (mindkettő gyakori tévedés az egykorú német szövegekben). A február 4-i királyi leirat szerint a hidvégi eset a következőképpen történt: Levenau hadbiztos a Stahremberg ezredből való katonákkal Dombó és Si- montornya felé ment, téli szállásról való rendelkezés ügyében. Ekkor a hídvégiek fegyveresen rátámadtak, a német katonák közül húszat megöltek, többet megsebesítettek, maga a hadbiztos is halálos sebet kapott. A német katonák feladatuk elvégzése nélkül, teljes zűrzavarban elmenekültek. A zendülésnek, a lakosság vakmerőségén kívül, az volt az oka, hogy egyrészről Zala és Somogy megye, más részről Tolna megye között a szóbanforgó Hidvég mezőváros és más helyek hovatartozása nincs eldöntve. A király tehát felszólította a nádort, vessen véget a megyék közötti vitának, azonkívül küldjön ki biztosokat a zendülés kivizsgálására, a vétkeseket, különösen pedig a felbújtókat részesítse példás büntetésben, a Stahremberg légiónak és a hadbiztosnak (aki talán ekkor még élt?) szolgáltasson méltó elégtételt; a vizsgálatnál br. Huyn szigetvári parancsnok személyesen legyen jelén. A február 23-i királyi leirat megismétli a fenti rendelkezést, megsürgeti az ügy elintézését, annál is inkább, mert a hidvégi „tumultus” egyáltalán nem csendesedett le, hanem még rosszabb következményekkel is fenyeget. A nádor hirdettesse ki a szomszédos mezővárosokban és falvakban, hogy akik a zendülés vezetőit, résztvevőit rejtegetik, nekik segédkezet nyújtanak, ezért jószágvesztéssel lakóinak. Ezek után megtörtént a vizsgálat. A jegyzőkönyvet 1696 február 26-án vették fel Hidvég mezővárosban.33 A nyomozásban részt vett Zala (és Somogy) megye alispánja, Bezerédy István, s a király parancsa értelmében jelen volt Joannes Josephus de Huyn báró altábornagy, szigetvári parancsnok, a Dráva és a Duna közötti terület főgenerálisa, továbbá Brodarics András, Tolna megye alispánja. A nyomozás során kihallgatott 12 tanú: 1. Nemes Pulyai György, 37 éves, Somogy megye szolgabírája 2. Pap László, benedekrendi szerzetes, 39 éves, Pannonhalmáról 3. Nemes Igmándi Sándor, 58 éves, Kaposvárról 82
