Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Vass Előd: Törökkoppány 1556. évi első török adóösszeírása
Törökkoppány eleste után, a törökök itt szervezték meg a budai tartomány egy újabb szandzsákját és itt működött a koppányi kádi bírósági székhelye is. Szandzsákszékhely jellegét a helység kétségkívül kővárának köszönhette, amely valószínűleg már a török hódítás előtt megépült. így válhatott Törökkoppány stratégiai helyzeténél fogva egész Észak- vagy Külső-Somogy központjává. Az egyidejűleg elfoglalt Kaposvár csupán a pécsi szandzsák egyik nahie székhelye lett, más földrajzi fekvése miatt. A szandzsákszékhelyül kiszemelt Törökkoppány község és vára fallal és árokkal való körülkerítésük nyomán, továbbá a mohamedán épületek kiállításával egy új balkáni jellegű kisvárossá lett. Deszkatetejű, 2-3 helységes, apró házait nyilván a korábbi község telkein bizonyos összetele- pítéssel építették fel. Az új kisváros egyes negyedeiben a beszállások mohamedán tisztviselők, katonák és a velük jött iparosok, kereskedők, főleg a mohamedán Bosznia vagy Albánia szegény vidékeinek szerencsét próbáló telepesei kerestek itt új egzisztenciát maguknak. Ezenkívül jelentős szerb vlah vagy iflak tömegek telepedtek meg a Törökkoppány környéki 89 faluban és magában az új kisvárosban is. A szerb iflákok, vándorló juhpásztorok lehettek és török katonai szolgálat vállalása útján kerültek idetelepítésre. Az új telepes mohamedán és szerb ortodox lakosokon kívül az egykori Koppány község lakóiból mintegy 20-25 család volt szegénysorsú, talán ugyanennyi a 300 akcse, illetve 6 magyar forint ingóvagyonnal rendelkező negyed-, és féltelkes gazda és 15 körül lehetett az egésztelkes, módos gazdák száma. A város talán 1500 fős lakosságából hozzávetőleg 1/3-a lehetett magyar. A magyar családok egyenként közel négy magyar arany adót fizettek a töröknek. Az elmenekült magyar megyének és a földbirtokosoknak is kellett fizetnie. A megmaradt régi népesség által lakott belsőség területe - egy porta 333,99 D-ölje után számítva mintegy 4-5 magyar holdat tehetett ki. A gazdák zöldségtermelésből és méz, viasz, sajt stb. termékekből a heti piacon átlag 26 esetben fizettek helypénzt. A kisváros vámhely is volt, valószínűleg főleg a helyi legelőkről kivitelre kerülő állatok illetékeit szedte. A magyar családfők 1556-ban összeírt nevei alapján ismert 40 családfőből 1573-ig csak 23 maradt meg, később 1580-ban már csupán 15 családfő került feljegyzésre, a többiek elszöktek, amint ezt már az első években a tapu illetékből is megállapíthatjuk. Az iparosságot egy-egy kovács képviselte: 1556-ban János kovács és Lázár kovács, 1573-ban Balog kovács. A kisváros körül fekvő, közepes minőségű, 363 magyar hold szántóterületen termett 772 mázsa gabonatermést 1556-ban egynyomásos gazdálkodás keretében aratták le. 222 hl. mustot szüreteltek 33 magyar hold területről. További egy hektár (8786 m2) szőlőterület volt a mohamedánok kezében, savanyúság vagy édesség készítése céljaira. A Koppány patak partjain zöldség, len és kender, valamint szénatermesztés folyt, közel 68 kocsi szénát termő réteken. Egy halastó, két malom, 160 méhkas, több száz sertés, juh, szarvasmarha és ló egészítette ki a kisváros gazdálkodását. Ehhez még hozzátartozott Korsód puszta megművelése is, valószínűleg extraneus bérletként. A megtermelt termésfeleslegeket, valószínűleg már a város nem termelő mohamedán lakossága lekötötte, úgyhogy távolabbi piacokra csak a bor, szarvas- marha és ló kerülhetett. Törökkoppány magyar lakossága a hódoltsági területek tekintetében közepes viszonyok között élt: Pest, Fejér, Heves megyék egyes falvaiban nagyobb szántóterület és gabonatermés volt, viszont itt kisebb volt a szőlő és szénatermés. A törökkoppányi jelentős állattenyésztés már az alacsonyabb viszonyok között élő alföldi lakosság termelési viszonyait idézte fel. 67
