Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kanyar József: Az újgazdák helye Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra (1945-1949)
tokhoz a mezőgazdasági „közigazgatás” (irányítás) újjászervezése érdekében. A javaslat a termelési csatát, a mennyiségi és a minőségi termelés folyamatosságának a biztosítását - decentralizáltan - a községek demokratikus gazdasági szerveire akarta ráépíteni. E termelésirányító szerveket középszinten is (járás, megye) szükségesnek tartotta. A mezőgazdaság újjászervezésére benyújtott javaslatok közül az első a községi raktárszövetkezetek hálózatának a kiépítése volt. E raktárszövetkezetek biztosították volna a parasztoknak a termelési eszközöket, a vetőmagot, a műtrágyát, az üzemanyagot, a gépeket, a különféle szaktanácsokat és a hiteleket. A tervezet második javaslata minta- (példa-) gazdaságot szándékozott létrehozni a községekben, egy-egy kisbirtokon. A javaslat harmadik pontja pedig - a közös termelési és értékesítési problémák megoldására - dán és szovjet mintájú parasztszövetkezetek szervezését javasolta. Végül az operatív feladatok elvégzésére, a legsürgősebb mezőgazdasági tennivalók és a közellátás biztosítására pedig repülő szakbizottságok kiküldését javasolta a figyelemreméltó beadvány a megye legfőbb néphatalmi szervének.2:> A földművelésügyi tanácsok létesítéséről szóló 24070/1946. M. E. sz. rendelet végrehajtása során - az Alsó-dunántúli Mezőgazdasági Kamara - jogutódaként - 1947. febr. 8-án alakult meg Kaposvárott az Alsó-dunántúli Földművelésügyi Tanács. A volt Kamara székhelyén létesítendő Tanács megalakításával az 55067/1947. F. M. sz. leirat, a Kamara igazgatóját bízta meg. A tanácsba a Magyar Parasztszövetség, a DÉFOSZ, az UFOSZ, a MSZK, a FOK, az agrártudományi egyetemek, a Mezőgazdasági Szakemberek Országos Szövetsége, a Mezőgazdasági Művelődésügyi Társaság s végül a kerületi gazdasági felügyelőségek delegáltak tagokat. A tanácsok szervezésekor egyértelműen fogalmazódott meg azon óhaj a kormányzat részéről, hogy a mezőgazdaság érdekvédelmi testületéit, szerveit úgy kell átalakítani, hogy azok - állami és társadalmi berendezkedésünk közepette - a mezőgazdaság érdekvédelmét ellátó demokratikus kor- és közszellemű, új területi szervekké váljanak, és alkalmasak legyenek a nagybirtokrendszer felszámolása után kialakult új mezőgazdasági lakosság érdekképviseletére és a mező- gazdasági újjáépítés elősegítésére. A kormányzat a tanács és szakosztályainak az együttes létszámát 40-50 főben állapította meg a 4 megye területére. Az így megalakult növénytermelési, szőlő- és kertgazdasági szakosztálynak és az állattenyésztési szakosztálynak 12- 12, a közgazdasági és a munkásszakosztálynak pedig 6-6 tagot választottak a soraiba. A Tanács azzal kezdte tevékenységét, hogy el akarta készíttetni a községek gazdasági „fényképeit”, hogy e kartonok alapján a növénytermesztés és az állat- tenyésztés korszerű aktiválása során előbbre vigye a megye kedvezőtlen helyzetben lévő mezőgazdaságát. Igen nagy hangsúlyt adott a talajművelés fontosságának, a vetésforgók jó beállításának, miután maradinak és rendkívül károsnak tartotta azt a vetésforgót, amely a búzaterületek háromnegyed része után még mindig kukoricát termelt a megyében. A termőtalaj javítása érdekében szakszerű oktatást és gondot fordított a helyes trágyakezelés propagálására is, s hangsúlyozta a keverőszántások, a hengerelés és a tárcsázás műveleteinek mind gyakoribb elvégzését. E propagatív tevékenységre rendkívül nagy szükség volt a megyében, miután még 1948-ban is csupán csak három gazdaképző iskola (Ádánd, 281
