Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

Kanyar József: Az újgazdák helye Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra (1945-1949)

mezőgazdaság új termelési rendszerének és struktúrájának a segítői. E szervek voltak az új mezőgazdasági közigazgatás demokratikus alapon való - alulról felfelé történő - újjászervezésének és felépítésének a legjelentősebb tényezői, jóllehet a pártviszályok, a népgazdaság szintjén: a mezőgazdaság rovására mutatkozó anyagi eszközök hiánya és aránytalansága, de a mezőgazdasági-igazgatási szervezetek dezorganizáltsága és bomlási folyamata korántsem hozhatta meg azokat az eredményeket, amelyeket az új utakra lépő mezőgazdaság megérdemelt volna.

E korszak a mezőgazdaság-igazgatás történetében olyan jelentős átmeneti korszak volt, amelyet a mezőgazdaság újkori történetében parasztságunk a százados múlt végső lezárásának tekintett, népi demokratikus államrendszerünk vezető osztálya pedig egy új korszak bevezetőjének és nyitányának, mintsem annak befejezőjének és lezárójának.

Az újonnan földhözjuttatott újgazdákra való tekintettel az Alsó-dunántúli Mezőgazdasági Kamara szorgalmazta a kormányzatnál a kisbirtokok üzemi eredményeinek a vizsgálatát, sürgetve a kisgazdaságok üzemi számtartásához szükséges számviteli tanfolyamok tartását, amelyeken tárgyilagos tájékoztatásban részesítenék a régi és az újgazdákat egyaránt az egyes mezőgazdasági ágazatok jövedelmezőségéről, tudva a jövőről azt, hogy csak azok a mezőgazdasági üzemek állhatják meg a helyüket a világversenyben, amelyek csökkentett termelési költséggel tudnak többet és jobbat termelni.22

De figyelemreméltó javaslatot terjesztett elő a megyeszékhelyen működő Kamara a mezőgazdasági földterületek megművelésére is, 1945. november 23-án a földművelésügyi miniszternek. A Kamara elnöksége látva a „nehézségek nap- ról-napra való növekedését”, a tennivalók garmadáját: „soha ennyi tennivaló nem volt az országban, mint ma” - javasolta a kézimunkaeszközök nagy hiányára való tekintettel az ásók és egyéb földmegmunkáló kézieszközök minél nagyobb számban történő gyártását, hogy a katasztrofális igahiány ne képezhesse akadályát a föld megművelésének. De látta a Kamara a munkáskéz hiányát is, és szorgalmazta, hogy az igazolások meg nem történte következtében a nemdolgozó munkanélküli katonákat, a nyersanyag- és árunélküli iparosokat, a kereskedőket és a munkanélküli tisztviselőket foglalkoztassa a kormány és állítsa be őket a mezőgazdasági termelés folyamatába.23

Az át menet gazdálkodásra vonatkozó kamarai tervezetek egyike arra is gondolt, hogy a megye egyetlen cukorgyárának - ha élni akar a jövőben - a földosztás után, majd a parasztokkal kell termelési szerződést kötnie. A cukorrépa termelés egyedül lehetséges módozataként azt javasolta, - elsőként az országban - hogy a termelők - vételárként - természetbeni cukor járandóságot is kapjanak a gyártól (mázsánként 2 kg cukrot, 60% friss szeletet és 2,4% szárított cukorlevet) és a kormány kötelezően írja elő a számukra a cukorrépa termelését a megye kétszázaléknyi szántóterületén.24

Amikor pedig a földosztás kezdeti gyors végrehajtása megtorpant a megyében, amikor szabotázs-szerű akadályok állták útját a történelmi sodrású igazságszolgáltatásnak, amikor a passzív rezisztencia fékezte a demokratikus átalakulás első lépcsőfokának: a földosztásnak a gyors végrehajtását, amikor a tudatlanság, az elesettség, a rosszakarat, az irigység és az önzés vert éket a paraszti rétegek közé, akkor - május elején - jelentős beadvány érkezett a Megyei Földhivatal helyettes vezetőjétől a Megyei Nemzeti Bizottsághoz és a koalíciós pár280