Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

Kanyar József: Az újgazdák helye Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra (1945-1949)

Eleve tudatában voltunk annak, hogy a két forrás alapjai alig mérhetők egymáshoz, mégis a vizsgált 16 község összesített adatainak egymáshoz való viszonyítása beszédes mutatója a földosztás következtében beállott igen jelentős fogyatkozásnak, amely - főként - az erőgépek és a mezőgazdasági munkagépek soraiban következett be elsőrenden. Az említett adatsorok megyei átlagként is tekinthetők.

De nemcsak az újgazdák, hanem a földművesszövetkezetek is, igen jelentéktelen és elenyésző támogatást kaptak a kormányzat részéről, holott nagyon sok szövetkezet megerősödésének ez lett volna az egyetlen feltétele. A kapott bankhitelek jórészét is gépjavításokra és a háború ütötte sebek gyógyítására fordították a szövetkezetek, s így e hitelek az árubeszerzés és a terményértékesítés fellendítését közvetlenül soha nem segíthették elő.

Érdemes a megye régi és új szövetkezeteinek a vagyoni állapotát tükröző táblázatra is rátekintenünk. (Lásd a mellékelt 3 sz. táblázatot!)

Bár a táblázatba foglalt adatok arra utalnak, hogy tekintélyesen megnőtt az 1945. január i-e után alakult szövetkezetek száma, a gyorsan alakult szövetkezetek közül - néhány - elég gyorsan meg is szűnt. Míg 1947. jún. 23-án - Bernáth Károly szövetkezeti felügyelő azt jelenthette a megyéből, hogy az 514 szövetkezetből a megye területén 151 tej szövetkezet, 98 fogyasztási szövetkezet, 11 ipari szövetkezet, 75 hitelszövetkezet, 160 földművesszövetkezet és 19 egyéb szövetkezet működik, addig összeírásunk időpontjában: 1948-ban már csak 408 szövetkezetét találtunk a megyében.

Űjgazdáinknak a földművesszövetkezetekben betöltött szerepéről - szinte megyeszerte általánosíthatóan - elmondhatjuk, hogy a szövetkezetek alakulásának esztendejében még nem is mindenütt és nem is minden újgazda lépett a sző* vetkezet tagjai sorába. A göllei szövetkezeteknek 1946-ban még csak 13 újgazda tagja volt, két év múltán már 109 taggal dicsekedhettek. A somogycsicsóinak az alakuláskori 42 tagról - 1948-ban - 62-re emelkedett a taglétszáma. A somogy- fajsziak létszáma is 50 főről - egy év múltán - a háromszorosára (150) emelkedett.

Elmondható az is, hogy a szövetkezet nagyrésze anyagilag alig volt megalapozottnak mondható. Az első esztendő üzletrészei csakhamar inflálódtak, különben is jelentéktelenek voltak, hisz sokhelyütt be sem fizették a „részvényeket”. A szövetkezetek alapvagyona ennélfogva többnyire a mezőn és az uradalmakban üzemképtelen állapotban hátrahagyott traktorok és leszerelt cséplőgépek voltak (Somogycsicsó, Nagyatád-Simongát, Kálmáncsa, stb.) s ezeknek a kijavítása után kezdték meg általuk a bérszántást és a bércséplést. E munkákat a szövetkezetek újgazda tagjai részére sok helyütt ingyenesen és ellenszolgáltatás nélkül végezték, másutt kedvezményes áron. Aranyos-pusztán a tavaszi szántást 25,- Ft-ért, az őszit pedig 30,- Ft-ért végezték.

Köztudott, hogy a földosztással hatalmas és nagyarányú extenzív termelésbővítés köszöntött hazánk agrártársadalmára, de az ország összlakosságára is. Mindez vajmi kevés agrotechnikai segítség nélkül következett be, hiszen - köztudottan - a földművesszövetkezeteknek leltár szerint átadott mezőgazdasági eszközök és felszerelések nagy része ekkor még javítatlanul, alkatrész- és üzem- anyaghiányában ott pusztult és korrodálódott az isten szabad ege alatt, kevésbé jelentve hathatós segítséget az újgazdáknak és a földművesszöveteknek. A gépi- és cszközbeli felszerelések csupán csak később tértek vissza - egyrészükben - a gépállomások segítségével a mezőgazdaság termelésébe.

277