Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kanyar József: Az újgazdák helye Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra (1945-1949)
Az első év a szövetkezetek jelentős részében a viták, a perlekedés, a vezetőségleváltások esztendeje volt, különösképp ott, ahol a régi és az új gazdák nem fértek meg egymás mellett a szövetkezet vezetőségében, vagy amelyben az újgazda vezetőséget a falusi burzsoázia rétegeinek a képviselői (malmosok, futu- rások, tejcsarnokosok, kocsmárosok, szeszfőzdések, stb.) spekulációs cserekereskedelmi tevékenységükkel félre akarták vezetni. Ezek a tényezők mindenütt fékezték a szövetkezeti mozgalom kibontakozását, s az ilyen szövetkezetekben - rendszerint - új vezetőségválasztásra került sor már a második esztendőben, (Nagyatád-Simongát, Kálmáncsa, Somogyfajsz.) A szövetkezetek igazgatóságainak és felügyelőbizottságainak a tagjai származásukra és foglalkozásukra nézve - 90-95%-ban - földművesek és volt cselédek voltak, mindössze 5% volt a munkások, az iparosok és a kereskedők száma. A szövetkezeti elnökök számának is 76-80%-a került ki a parasztságból, és csupán 20%-a csak a munkásosztályból. A szövetkezeti mozgalom előretörése, még az említetteken kívül is, sok ellenzőre talált a megyében. A mozgalommal szemben megnyilvánuló idegenkedés a kezdetben csaknem mindenütt támadta a szövetkezetek választott vezetőségét. Ilyen ellenséges környezetben kellett meggyőzni a szövetkezeti mozgalom erejéről és jövőjéről a falu lakosságát, s a hitel nélküli és tőkeszegény szövetkezeti munka jó szervezésével és irányításával kellett valahányszor leszerelni a falvakban a birtokos gazdák részéről mutatkozó ellenszenvet. Göllében a szövetkezetieknek mindvégig erős konkurrenciát jelentett a Hangya kezelésében működő tejüzem, amely a szövetkezeti tejüzem megbuktatásának céljából 1,02 fillért fizetett a tejért, a szövetkezetiek 80 fillérével szemben. „Az újgazdák azonban - szólt a szövetkezet 1948. ápr. 20-i jelentése -, akik időközben nagyszámban léptek be a szövetkezet tagjai sorába, a magasabb ár ellenében sem hagyták cserben az üzemet, s a díjtalanul kapott savóval, valamint a rendelkezésre álló soványtejjel állattenyésztésüket javították fel."1' Szövetkezetek nagyrésze - köztük a kálmáncsai, a nagyatád-simongáti, az Aranyos-pusztai - az első években szatócsjellegű cserekereskedelmi tevékenységet fejtett ki és csak e kényszertevékenység megszűnte után, vagy azzal párhuzamban, tértek át a mezőgazdasági termelés korszerűsítésének a szolgálatában álló feladatok végzésére, különös tekintettel az újgazdák juttatásaival kapcsolatos közös tennivalók előmozdítása érdekében. A kálmáncsai szövetkezet 1947. végén már állattenyésztéssel, (törzstenyésztés, legelőjavítás, marhahizlalás) minőségi magtermeléssel (vetőmagtisztítás) és mintagyümölcsös telepítésével is foglalkozott. 200 gyümölcsfacsemete kiültetésével - különösképp - az újgazdák érdeklődését akarták az új és jövedelmező termelési tevékenységre ráirányítani. Még kulturális feladatok megvalósítására is törekedtek, terveik között egy könyvtár alapítása is szerepelt.18 Az Aranyos-pusztai újgazdák pedig burgonyatermelésre kötöttek szerződést 200 holdon szeszgyáruk részére. 35 kh bérleten feleshasználatra juttattak kukoricaföldet a nagyobb családú újgazdáknak. A sivár futóhomokon 15 kh akácot és kanadai nyárfát telepítettek, mésziszappal, műtrágyával kezelték sovány és szegényes talajukat, s az istállótrágya növelése érdekében tejgyűjtő és tejfel- dolgozó telep létesítésén fáradozott a szövetkezet 72 tagja.18 A nagyatádi-simongáti szövetkezet újgazdái pedig & helyi konzervgyárral kötöttek termelési szerződést uborkára, napraforgóra, bokorbabra és mákgubóra. A somogyfajszi szövetkezet — 1948-ban - már szövetkezeti tagjainak is megkezdte 278
