Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kanyar József: Az újgazdák helye Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra (1945-1949)
A felszerelésben és tőkében szegény födhözjuttatottak számára a hitel biztosítását is döntő tényezőnek tartotta a tervezet. (VI. fejezet.) A VII. fejezet a nemzetgazdaság mezőgazdasági szempontjait is figyelembe vevő árpolitika kialakításával kívánta szolgálni az értékesítésen keresztül a mezőgazdasági termelés jelenét és jövendőjét. A kötelező beszolgáltatást (VIII. fejezet) - a reakciósfasiszta kormányok örökségét - átmenetileg a városi dolgozók ellátásának a biztosítására mindaddig fenn kell tartani a tervezet szerint, míg a mezőgazdasági termelés fokozása azt feleslegessé nem teszi. A beszolgáltatás parasztságot sértő hiányosságait azonban korrigálni kell. Az utolsó fejezet (IX.) a mezőgazdasági munkásság helyzetének a megjavításáról, életszínvonalának emeléséről, a munka- nélküliség felszámolásáról szólt. A programtervezet fokozatos megvalósításáig 21 pontban jelölte meg a párt a legsürgősebb tennivalókat. A Földhivatal gazdasági szakemberei együttes ülésen foglalkoztak az MKP agrárprogramtervezetével. A tervezet téziseit elfogadva a termelőmunka és a földosztás elengedhetetlen előfeltételeként hangsúlyozta a Földhivatal a túlkapások, a „falusi kiskirályok”, a „lelkiismeretlen telepesek”, és a „demokráciát az anarchiával összetévesztő renitensek” mielőbbi felszámolását. A földosztás adott határidőre: 1947. június 30-ra való befejezését azonban még abban az esetben sem tartotta elérhetőnek, ha a földmérnökök számát növelik, mivel a rövid idő alatt a panaszokat, amelyeket jogorvoslatért nyújtottak be a felettes megyei földosztó szervekhez, még csak kivizsgálni sem lehet. A visszaélő falusi kiskirályokat a földjuttatásból való kizáráson kívül internál- tatásra javasolta a Földhivatal, - a lelkiismeretlen és nagy értékeket pusztító telepesekkel együtt. A Földhivatal a munka és a munkakedv fokozását javasolta, mivel a földhözjuttatottak körében a nagy terhek (beszolgáltatás, adózás, földalapi törlesztés stb.), valamint az alacsony mezőgazdasági árak (agrárolló) miatt nagy volt az elégedetlenség.10 A szakoktatás megindulásáig az újgazdáknak a földigénylő bizottságokon keresztüli rendszeres tájékoztatását is szorgalmazta a tervezet a Földhivatal javaslatára. A tervezet szerint még arra kellene kötelezni a pénzintézeteket, hogy takarékbetét-állományuk 40-50%-át adják át a mezőgazdaság támogatására. Helyeselte a szövetkezetek felállítását, mert természetellenesnek tartotta, hogy a 18 filléres termelői burgonya 42 fillérért kerüljön a fogyasztó asztalára. A rendkívüli időszerű tervezetet a Földhivatal nagyvonalú agrártervezetnek minősítette, amely — mint mondotta - 50 évre akarta a parasztság fejlődésének az útját megszabni.11 Céljait a Baloldali Blokk pártjai azonnal a magukévá tették és bedolgozták a megye 1946-47. évi mezőgazdasági munkatervébe, amelynek első fejezete: „Jómódú parasztságot és virágzó mezőgazdaságot Somogybán” címet viselve - leszögezte: „A földreform a legtöbb esetben a földjuttatáson kívül más segítségben nem részesítette az újgazdákat, ezért minden segítséget - mind anyagit, mind szellemit (oktatást) - meg kell adni az újgazdáknak.”12 Ám lássuk, hogy vált ez a „minden segítség megadás” gyakorlattá a megyében, nézzünk szét a somogyi újgazdák portáin azoknak a számadatoknak a tükrében, amelyeket a róluk készített 1948. évi alispáni gazdasági és szociális adatszolgáltatásból merítettünk. Vizsgálódásaink alkalmából tudatában voltunk annak a ténynek, hogy az újgazdák rétege korántsem volt egységesnek mondható, köztudottan más és más volt a társadalmi és gazdasági helyzetük az új2 70
