Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
laboratóriumában és a legkorszerűbb gépekkel állította elő speciális sajtjait és a vajat. A nagy hozsannázás után hamarosan keserűre fordult a közvélemény hangulata, mert az állandó tejhiánnyal küzködő város most már az uradalmaktól sem tudott tejet kapni. 1923 novemberében valóságos „tejháború” folyt a vajgyár és a város között, amelyet a tej árának emelkedése még jobban kiélezett. A MIR ugyancsak emelte a tej árát s noha ezt a korpa és a takarmány árának felemelésével indokolta, a közvélemény ezért is a vajgyárat tette felelőssé.167 A közhangulatra jellemző, hogy az 1923. évi utolsó megyei közgyűlésen az egyik felszólaló ezt mondta a vajgyárról: „Ez a gyár Kaposvár kriptája.”108 - A tejellátás kérdését végül is úgy rendezték, hogy a gyár tej csarnokot nyitott. A harc azonban újra fellángolt 1925-ben, amikor a vállalatot a Fővárosi Tejüzem Rt megvásárolta a Hungáriától. A vaj ára ugrásszerűen megnőtt és az üzem nem törekedett a város piacának kielégítésére.169 A KT-lapok 1925-ben Felsősegesden említenek meg egy vaj- és sajtkészítő vállalatot, amely 4 munkással dolgozott, Somogyszobon egy tejüzemet, ahol 3, Bolháson pedig ismeretlen létszámmal dolgozó tejüzemet jegyeztek be a „Gyár” rovatba. A híres szarvasmarha-tenyésztő megyében másutt nem létesült tejfeldolgozásra vállalat.170 A konzervkészítés előzményei is megtalálhatók megyénk területén. 1918- ban alakult meg a Szigetvári Mezőgazdasági Ipar és Kereskedelmi Rt azzal a céllal, hogy mezőgazdasági és kertészeti terményeket konzerváljon. A cég 1925- ben megszűnt,171 de a KT-lapok szerint ugyanott 1925-ben volt konzervgyár. Az 1942. évi gyáripari statisztika szerint gróf Andrássy Mihály szigetvári húskonzervgyárát 1912-ben alapították.172 Üj létesítmény volt Rácz és Szilárd kaposvári kereskedők pótkávé gyára, amely 1922-ben 50%-kal olcsóbban kínálta jóminőségű pótkávéját, mint a Frank pótkávé. Telepe villany és benzinmotorral volt felszerelve.173 Az élelmiszeripar gyárai közt szerényen meghúzódott az 1908 óta működő özv. Miskolczy Sándorné tulajdonában lévő laskagyár Kaposváron174 Foglalkoznunk kell még a vegyiiparral is, amelynek Somogy megyében már hagyományai voltak. A céhekben dolgozó szappanfőzők és gyertyaöntők ipara nem ment feledésbe a megyében. Az egyik legrégibb gyár, a lábodi keményítőgyár 1894-ben létesült. Tulajdonosa Biss Adolf 1887-ben a pozsonyi törvényszéknél bejegyzett Stomfai főtelepének alvállalataként hozta létre. 1925-ben 80 munkással dolgozott.175 1910 és 1920 között a vegyiiparban foglalkoztatott kereső népesség száma 54-ről 49-re csökkent, vagyis 9,3%-kal fogyott, ugyanakkor, amikor Dunántúlon és az országban megnövekedett az ebben az iparágban foglalkoztatottak száma. A somogyi vegyészeti gyártelepek azonban jó hírnévnek örvendeztek. Szilárd Ármin exportképes író- és másoló-tintát, ruhakékítőt, fémtisztítót, cipőkrémet, mosószappant, cipőlakkot és borvazelint állított elő üzemében.176 Figyelmet érdemel a Haidekker-féle szappangyár (bejegyezve 1895-ben), amely 1917-ben társascéggé alakult, majd 1923-ban „Haidekker Gőzszappan- gyár Rt Kaposvár” néven került bejegyzésre.177 A vállalat vezetője Haidekker Pál volt, s a részvénytársaság igazgatóságában több pécsi gyárost találunk. A gyár jó hírnevét növelte a híres holló védjegyű szappan. A helyi sajtó szerint a gyár terméke sikeres versenytársa volt az osztrák Schicht szappannak és áraival be239
