Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Tóth Tibor: A szarvasmarha fajtaváltás Somogyban a századfordulón
Nem redukált terület Szántóra rendűkéit terület Gazdaságcsoportok aránya 100 h-ra jutó számosállat aránya 100 h-ra jutó számosállat 0- 100 h 3 i ,6°,n 48 db 48,6% 38 db 100- 200 h 0,9° 0 19 db 1,4 % 15 db 200- 500 h 2,5 % 21 db 2,8% 23 db 300-1000 h 5,8% 20 db 5 >4° '<> 26 db 1000 hold felett 59,2® 0 17 db 41,8° ii 29 db Megyei átlag 0 28 db 0 3 3 db Az összeállítás első és harmadik számsora még nyilvánvalóbbá teszi a közismert tényt, azt, hogy a ioo holdon aluli gazdaságok - ezeket az egyszerűség kedvéért nevezzük parasztbirtoknak - az elsősorban élőmunka ráfordítás meny- nyiségével jellemezhető intenzitásuk tekintetében nagyobb súllyal szerepeltek, mint ahogy az a művelési ágarányok puszta számbavételéből látszik. Az is kiderül ugyanekkor, hogy a ioo holdon felüli gazdaságok szerepe is más, és ez a másféleség éppen az iooo hold feletti csoportnál a legnyilvánvalóbb. Ennek a másféleségnek egyik - jelen esetben a legfontosabb - jele az állatsűrűség alakulása. Míg a nem redukált területre számított sűrűség egyértelműen a birtoknagyság és az állatszám közti fordított arányosságot mutatja, a másik féle számítási mód esetén a kép változik: egyrészt globálisan véve az egyes birtokcsoportok területi részesedése jellemzi az állatsűrűséget és viszont, másrészt a két szélső csoport úgy jellemzi a megye állattartását, hogy a kettő közt - eltérően a nem redukált területre vonatkozó számítás eredményeitől - a szembenállás helyén inkább párhuzamosság látszik megvalósulni. Ez utóbbi szempontot szükségesnek látszik külön is hangsúlyozni, miután hasznosan egészíti ki a ioo hold alatti és feletti gazdaságokban meghonosodó tenyészirányokkal kapcsolatos fentebbi megjegyzéseinket, és egyúttal választ is ad néhány, még alább fekvetődő problémára. A fentiekben már szó esett arról, hogy Somogyot 1881-ben a magyar szürke marha tenyészterületeként sorolták be, és vázlatosan az is kiderült, hogy a megye vezető gazdasági szakszervei és testületéi szempontjaikból eredően érthetően ragaszkodtak e bosorolás érvényesítéséhez, és jelezhettük azt is, hogy e hivatalos regresszió ellenére is milyen változások következtek be a megye szarvasmarha-állományában. Ahogy országosan is,2'* Somogybán is lényeges változásokat hozott az 1894: 12. te., mely, felülvizsgálva a további tenyészkerületbe osztást, Somogyot a nyugati eredetű állományok érdekeltségi körébe sorolta. Gaál Gyula közgazdasági előadó a Vármegyei Gazdasági Egyesület alelnökeként is rövidesen javaslatot tett a törvény által létesített új helyzet tudomásul vételére.25 Előterjesztése nagyon megfontolt volt, számított az esetleges ellenállásra: az adott viszonyok dicséretes ismerete alapján nem sürgette a köztenyésztés gyors átalakítását. Számolva a korábbi másfél évtized hivatalos tenyésztörekvésének eredményeivel, javasolta, hogy a megyén belül az állomány összetételét figye- lembevéve, határozzák meg a tenyészkörzeteket. Pár hónapi tájékozódás és a tekintélyesebb birtokosokkal való tanácskozás után el is készítette a megye új beosztását. Eszerint26 a nyugati jellegű marhák tenyésztésére a kaposvári járást Nagybajom környékének kivételével, a szigetvári járás északkeleti dombosabb
