Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

Bakács István: A somogyvári uradalom XIX. század végi gazdálkodásáról

csupán megemlítjük, hogy bennük a búza-répa-zabos bükköny-árpa-tengeri rozs-lóhere-lucerna-zab a legkülönbözőbb sorrendben következtek egymás után.42 A vetésforgókkal kapcsolatos tervezet egyébként a vetésterület 25%-át kívánta őszivel, 31,2%-át tavaszival, 25%-át kapással, 18,8%-át pedig takarmánynövénynyel vetni. 1890-ben 3862 hold vetésterületből 892 holdat, alig kevesebbet mint a terület negyedét, vetették őszivel/'’ Magyar holdba egyébként őszi búzából 80, rozsból és árpából 70, zabból 50, tengeriből 15, lóheréből és lucernából 4-8, répából pedig 5 kg-ot vetettek/**

Érdekes az a kimutatás, amelyet a kilencvenes években állítottak össze egy hold búza termelési költségeiről. Eszerint háromszori szántás két lóval 9 forint, a boronálás - minthogy géppel vetnek - 1,80, a vetés hét holdankint egy napra, egy pár lovat és három embert számítva 64 kr, a vetőmag holdankint 9,30 frt, az aratási költség (10%) 9 forint, a cséplési 3,60, a behordási egy forint. Ehhez járul egy forintnyi adó, az ugarföld után számítandó 26 kr adó, végül a fundus instructus 5%-a, azaz 1,25 forint, összesen tehát 38 forint 45 kr/'° Minthogy kilenc forintos búzaárat vettek alapul, a nyereség egy mázsánál 5 forint 15V2 kr, ám ehhez tíz mázsás termésre és tényleg kilenc forintos búzaárra volt szükség.

Magának a termelékenységnek növelésére irányuló törekvésről is van adatunk. 1887-ben Máriapusztán lupinus és hajdina zöld trágyával kisérleteztek s úgy találták, hogy a lupinussal trágyázott rozs holdankint 153, a hajdinával trágyázott 63 kilóval hozott többet.46

Egyébként a feljegyzésekből megállapítható, hogy az egyes években menynyi gabonát tudott értékesíteni az uradalom. (L. 5. sz. táblázat.)

Az uradalmon a takarmány termesztés is jelentős volt. 1892-ben lucernából 2227, lóheréből 462, zabos bükkönyből 3419 q termett, a következő évben 1168 q lucerna, 432 q lóhere és 5448 q zabos bükköny/'7

Az állattenyésztésnél elsősorban a juhtenyésztést kell említenünk. A marcali uradalomban már a XVIII-XIX. század fordulóján 10 000 körül volt a juhok száma.48 6. sz. táblázatunkban feltüntetjük a juhok számát, az értékesítésre került gyapjú mennyiségét s az eladásból származó jövedelmet. Ám annak ellenére, hogy pl. 1891/2-ben 9263,54 forint a gyapjúértékesítésből származó jövedelem, a juhtenyésztést veszteségesnek minősítették, minthogy az állatokban fekvő tőke, az épületek amortizációja, az élelmezési, biztosítási, ápolási, legelőhasználati stb. költségek címén kiadásként 26 926 forintot mutattak ki s így a deficit 12 001 forint volt.49 Ugyanez volt a marhatartásnál. Az uradalom nem egyszer hizlalás céljából vásárolt marhákat, ökröket. Habár az eladási ár mindig lényegesen nagyobb volt, mint az állatok beszerzési ára, az említett „kiadási tételek” felszámítása következtében a hizlalás veszteséggel zárult. Így pl. 1890-ben két hónapon keresztül hizlaltak 6 tehenet s habár a vételárnál 163 forinttal drágábban értékesítették, minthogy a hizlalási költség 132,60 forint volt, még a trágyából származó 30 forint ,,haszon”-nal együtt is a nyereség mindössze 60 forint volt/" 1895-ben 20 ökör hizlalásánál 759 és fél, 1895/6 telén pedig 1541 forintot fizettek rá.51 1895/6-ban 5708, 1896/7-ben pedig közel 11838 forint volt a ráfizetés, az uradalomnak - minthogy a trágyaprodukció 18000 ill. 15036 q volt - egy métermázsa trágya 31V2 ill. 78 forintba került.52 1900-ban Vidámházán féléven át hizlalt 17 tarka ökörnél 51,98 forint volt a deficit, ugyanekkor Máriapusztán hizlalt 21 magyar ökörnél 169,31 forint a haszon.53

Természetesen akkor, amikor az uradalom saját nevelésű marhát értékesített, amikor tehát a beszerzési árat és a hizlalási stb. költségeket nem számítot174