Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Bakács István: A somogyvári uradalom XIX. század végi gazdálkodásáról
ták és a nyereségbe az ún. trágyahasznot is beszámították, az eredmények egészen mások voltak. így 1888-ban 18 marhánál 1671, tizenhatnál 1163, 1894/5-ben 26 ökörnél 2716, 33 ökörnél 3984 forint volt a haszon:5'1 mindebből következik, hogy a hizlalásoknál a hizlalási költségeket túlságosan nagyra értékelték. A sertéstenyésztésről az 1870-1880-as évekből nincs adatunk.35 1890-1891- röl szóló kimutatás szerint 167 db-ról 780-ra növekedett az állomány, amelynek fennartására mindössze 9466 fornitot fordítottak, minthogy pedig az állomány értékét 14 444 forintra becsülték, a gazdálkodás 5404 forint haszonnal járt.56 A sertésállomány növekedését bizonyítja, hogy egy feljegyzés szerint 1897/8-ban a sertészvész miatt majdnem 300 süldővel kevesebbet tudtak értékesíteni,57 holott 1890/1-ben a sertéseladásból mindössze 427 és fél forint folyt be. Az uradalom állatállománya nem volt nagy: 1872-1892 között a lovak száma 10-ről 38-ra, a marháké 137-ről 299-re emelkedett, a Somogy megyében nagyon elterjedt bivalyok58 száma 1886-1892 között 28-ról 92-re növekedett.59 S itt kell megjegyeznünk, hogy Adamecz számításai szerint 60 hold trágyaszükségletének fedezéséhez 90 marhára volt szükség.110 Az erdőgazdálkodásról csupán pár adat áll rendelkezésünkre. Egy 1889. évi összeállítás szerint az erdőterület 2328 hold 84 öl volt, egy 1894. évi adat szerint pedig 2104 hold 792 öl.61 A szőlőtermelés sem volt nagyobb méretű, e tekintetben főleg az oltványok eladásából volt az uradalomnak jövedelme, így 1896-ban több mint 5879, 1897-ben pedig 8014 forint, s minthogy előállításuk nem követelt jelentős összeget, hasznothajtó vállalkozás volt. Összehasonlításul csak annyit jegyzünk meg, hogy a bor- és must eladásból az első évben mindössze 1185, a másodikban pedig 2275 forint folyt be.62 Az uradalom gazdasági személyzete a kilencvenes évek elején 94 főből állott. Somogyvárott és Máriapusztán összesen 5 felügyelő, 7 kocsis, 25 szekeres, 28 gyalogbéres, 16 juhász, 5 iparos, 3 gulyás, 1 bivalyos és 4 kisbéres volt.63 A tiszttartó, Adamecz fizetése, akinek szerződtetésekor működése elé nagy várakozással néztek,6'1 1000 forintot, 16 hl búzát, 24 hl rozsot, 10-10 hl árpát és zabot, 12 hl óbort, 60 q burgonyát, 100 q répát, : q sót, 64 m hasábfát, 2 db hízónak való sertést, 3 magyar hold tengeri földet kapott s ezenfelül a tehén és sertéstartást, sőt még az eredményes gazdálkodás hasznából is részesedett. Ugyanis 30000 forinton felüli tiszta haszon63 20%-át kapta jutalékul. Mint 7. sz. táblázatunkból kitűnik, a harmincezer forint tiszta haszon rendkívül magas volt s Adamecz joggal mutatott rá arra, hogy a búzaár a kilencvenes években a felére csökkent.66 Érdemes megemlítenünk, hogy 1898-ban Adamecz egy szolgálati ösztöndíj-rendszer bevezetését javasolta. Eszerint az önhibáján kívül munkaképtelenné vált cseléd minden öt évi szolgálat után egyszersmindenkorra 50 forint végkielégítést kapna s harminc év után munkaképesség esetén is megkapná a 300 forintot.67 Adamecznek azonban az 1895-1898 évek balsikeres gazdasági eredményei után - amely utódának, Ótocska Bélának megállapítása szerint a helytelen munkabeosztásának és a tiszttartói feladatok késve történt teljesítésének következménye volt68 - távoznia kellett s helyére Ótocska került, aki 1904-től Máriapusztán volt tiszttartó s helyét Somogyvárott Tóth Pápay János töltötte be. i7>
