Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Bakács István: A somogyvári uradalom XIX. század végi gazdálkodásáról
megyei terméseredményeket ebben a korban szintén hektoliterben tüntetik fel, a hektolitersúly korántsem vehető egységes elbírálás alapján meghatározott kilogrammsúllyal egyenlőnek. Amikor tehát 3. sz. táblázatunkat összeállítottuk, mindegyik gabonaneműnél évenkint feltüntettük Somogy megye katasztrális holdra eső ugyancsak hektoliterben megadott átlagos termését s így csupán az uradalmi terméseredmények emelkedésének-csökkenésénck menetét vethetjük ösz- sze a megyei adatok változásával. A 4. sz. táblázatunk az 1891-1896 közötti terméseredményeket métermázsában adják ugyancsak összevetve Somogy megye hasonlóképpen métermázsában kifejezett átlageredményeivel. A táblázatból kitűnik, hogy a hat év alatt a négy főtermény terméseredményei tizenhárom esetben a megyei átlagon felül voltak, s csak tizenegy esetben alatta. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az uradalom terméseredményei az egyes gazdaságok egymástól eléggé eltérő terméseredményeinek átlagai, hiszen pl. 1891-ben a búza 7,05 q-ás átlageredményén belül Somogyvárott 8,97, Márapusztán pedig csak 4,16 q volt a termés. 1892-ben az árpatermés 7,09 q-ás eredményén belül az egyes gazdaságok terméseredményei 5,92-8.08 között mozogtak, a rozs 8,77 q-ás eredményén belül pedig 10,93-7,94 q között. Minthogy az előzőekben ismételten utaltunk az arató- és cséplőrészre, egy pár szóval ki kell térnünk az időszaki munkások élelmezési költségeire is. 1893- ban a zalai munkások napi élelmezésére 1,12 kg kenyeret, 3,5 dkg sót, 3,5 dkg zsiradékot, 35 centiliter búzalisztet s ugyanennyi főzeléket számítottak, hetenkint 84 dkg birkahúst s 16 munkásra együttesen fél liter ecetet: vagyis napi 21 V2 kr-t.33 1897-ben a felvidéki szlovák munkások napi 54 dkg búza, 59 dkg rozslisztet, ii dkg főzeléket, 6,9 dkg húst, 0,3 dkg sót, 0,017 dkg zsírt, 0,034 1 ecetet, ezenfelül 3 deci pálinkát kaptak (legény vagy nő csak ennek felét), s így a napi élelmezési költség 20,6 kr. volt.35 Egy másik kimutatás szerint35 a zalai munkások 66 napra 468-468 liter búzát, rozsot és árpát kaptak, a nők 188 1 búzát, 281 1 rozsot és 188 1 árpát. A tiszttartói számítás szerint 1736 magyarhold aratásához 86- 86 kaszásra, kévekötőre és marokszedőre volt szükség.36 A bérmunkásokat a tiszttartók nagy körültekintéssel szerződtették. Megbízható, rendes „gazdá”-val kötötték a szerződést már az előző év végén.37 Gyakorlatilag a nehézségeket nem egyszer az okozta, hogy a rossz időjárás következtében a munkát a tervezett idő alatt nem lehetett bevégezni, ami az uradalomnak veszteség volt. 1893-ban pl. Somogyvárott és Vidámházán a búza egyszerre érett be s így Adamecz tiszttartónak Pamukról kellett aratókat odarendelnie. Ám a somogyvári aratók ezeket elűzték s tettleg is bántalmazták. A tiszttartó ekkor csendőröket kért az aratás zavarmentes lebonyolítására. Ezek közbelépésére azonban nem volt szükség s a pamukiak akadálytalanul arathattak. A tiszttartó azonban ekkor a somogyváriakat arra kényszerítette, hogy kettőzött szorgalommal, még vasárnap is dolgozzanak, míg az elébök állított aratókkal össze nem érnek. Az aratórészt a mások által aratott gabonából is kiadta ugyan, de hol- dankint 250 krajcárért kötelesek voltak lucernát, lóherét és sarjút kaszálni- gyűjteni.38 A főtermény a búza, árpa, rozs és zab volt. A repce termeléséről, amely pedig korábban a Széchenyi birtokokon nagy elterjedettségnek örvendett,39 1887 után nincs adatunk s Adamecz által összeállított vetéskimutatásban,50 s az ugyancsak általa kidolgozott vetésforgó-rendszerben sem szerepel.41 Meg kell jegyeznünk, hogy mivel a vetésforgó-rendszereket nemcsak gazdaságonkint, hanem dűlőnkint is külön-külön dolgozta ki, részletes ismertetésükre nem térhetünk ki, 173
