Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Bakács István: A somogyvári uradalom XIX. század végi gazdálkodásáról
uradalom mindegyik gazdaságára, sőt dűlőjére külön-külön dolgozott ki termésforgó rendszert s ezzel egy új gazdálkodási módot kívánt meghonosítani. Király még a magyar helyesírással sem volt teljesen tisztában, azonban - mint maga írta - kupecnek nevezték. Ö még a jégverte dohány biztosítási kártérítéséből is nagyobb jövedelmet tudott biztosítani, mint amennyit a megtermett és eladott dohány hozott volna. Nem egyszer a beteg, vagy megrokkant állatok kimért húsát is jobban tudta értékesíteni, mintha egészségesként eladta volna. Míg tehát nála a veszteség, a kárvallás szinte a jövedelem emelését (legalábbis nem csökkenését) idézte elő, Adamecznél ez csak negatív következményekkel járt.16 * * * Iratanyagunk ismertetésénél elsősorban Széchenyi Dénesnek 1871-1890 közti pénzügyi gazdálkodásáról készített összeállításokat1' tesszük vizsgálat tárgyává, minthogy ezek a századvégi főúri pénzügyietekre világítanak rá, nemkülönben megmagyarázzák azt a vagyoni helyzetet, amely Somogyvárnak említett elidegenítéséhez vezetett. Itt kell megjegyeznünk, hogy az 1871. évi birtokosztálynál Dénes gróf tulajdonába jutott Sárpentele (amelyet később fia, Viktor örökölt), azután Siómaros, Jut, Pusztaszemes, valamint Kőröshegy, de az utóbbiakon folyó földesúri gazdálkodásra nincsenek adataink. Dénes gróf vásárolta meg 1880-ban lovag Pfeiffer Józseftől a 40 hold kiterjedésű Barcstelepet, amelyen egy bérház és 10 lakóház állott.,s Húsz esztendő rendes és rendkívüli bevételeiről és kiadásairól, nemkülönben a somogyvári uradalom tiszta jövedelméről 1. sz. táblázatunk ad felvilágosítást. E táblázatból elsősorban feltűnik az 1875/6, 1879/80, valamint az 1886/7. évek bevételeinek alacsony összege. Ez azonban az 1874/5, 1875/6, nemkülönben az 1878/9 és 1885/6. évek alacsony terméshozamaival teljesen indokolt,16 minthogy egy rossz gazdasági év kihatásai a következő évek jövedelmezőségében jelentkeznek. Hiszen az uradalom a rossz termés következtében nem egyszer takarmány-vásárlásra kényszerült, sőt előfordult, hogy a gazdasági cselédeknek járó természetbelit is meg kellett vásárolni.20 A rendes kiadásoknál az egyes évek között olyan nagy eltérések, mint a bevételeknél, nincsenek. Más a helyzet a rendkívüli kiadásoknál. Így 1871/2-ben, amikor a somogyvári uradalom felszerelésére és a kastély építésére 30 130 forintot költöttek, az 1879-1883 közötti négy gazdasági évben pedig az említett barcsi colóniára 132 300 forintot.21 Dénes gróf bonyolult hitelügyletei során az 1885/6. és 1886/7. években 225 500, 1890 i-ben pedig 478914 forint adósság került törlesztésre, sőt 1887'8- ban 89 139 forint tőkekihelyezésre. A húsz esztendő alatt azonban Dénes gróf nem kevesebb, mint 996683 forint kölcsönt vett fel, amelynek visszafizetése az uradalom jövedelmeiből teljesen lehetetlen volt. Ezért fordult ahhoz a pénzügyi manőverhez, hogy saját fiának - aki az uradalmat amúgyis örökölte volna - eladta Somogyvárat. E pénzügyi művelet mögött azonban Andrássy Aladár gróf, fia apósa állott, aki ezzel azt akarta elérni, hogy leánya Somogyvár egyedüli úrnője legyen,22 s valóban az ügylet lezárása után Dénes gróf Sárpenteláre költözött.23 Somogyvár „eladása” azonban sajátságos módon bonyolódott le. Elsősorban Andrássy Aladár gróf 1889. december i-én átvállalta Széchenyi Dénes két adósságát 312 530 frt 82 kr. értékben, s így az adás-vételi szerződést 347469 forintról állították ki s ilyen értékben telekkönyvezték a birtokot. Minthogy azon171
