Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban, a kiegyezés előtti években
A tanítók teljes jövedelmét az eltérő és nehezen viszonyítható adatok birtokában nehéz pontosan megállapítani. Az 1865/66-05 tanév országos statisztikájában 20 forinttól az 500 forintot meghaladó értékig széles skálán mozgott a „hivatalos” tanítói jövedelem, amelynek nagyobb részét természetbeli szolgáltatások tették ki. A somogyi tankerületekben a katolikus tanítók készpénzre átszámított pénz- és természetbeli átlagjövedelme 130-220 forint, a „tanpénz” 7-64 forint, összesen 137-249 forint között; a tanítói föld nagysága 6 és 1/2-n és 1/4 hold között változott; a kettő értékének eltérő - nagyjából fordított - aránya kiegyenlítette egymást; megyei átlagban kb. 350-400 forintnyi évi átlagjövedelmet jelentett.110 Ez az országos átlagot - kb. 220 forint+4 és 1/2 hold föld=kb. 310- 320 forint - jelentősen meghaladta; valamivel magasabb volt a veszprémi püspökség többi egyházkerületének és a szomszédos pécsi püspökségnek az átlagánál is. (Az előbbi kb. 340-350, az utóbbi 330-340 forint). A külső-somogyi református egyházkerületben a tanítók átlagjövedelme a katolikus tanítókéval egyenlő (kb. 195 forint+8 hold föld); a belső-somogyi egyházkerületben - a kedvezőbb gazdasági feltételek és a tanítók hagyományos megbecsülésének következtében jóval magasabb (átlag 274 forint+io és 3/4 hold föld); meghaladja az 500 forintot is. Ez a dunántúli és az országos - református - átlagnál is jóval magasabb. Az evangélikus tanítók átlagjövedelme 350 forint alatti, az izraelita tanítóké közel 550 forint. (547 forint 88 krajcár - készpénzben!) Mindent összevetve, a somogyi tanítók átlagjövedelme az 1860-as években jobb volt az országos átlagnál, amely alig haladta meg a 300 forintot. Más rétegek korabeli jövedelmi viszonyaival összehasonlítva azonban ez a jövedelem meglehetősen szerénynek tekinthető. Hunyady József kéthelyi uradalmában a tiszti fizetések közül - a készpénzfizetéseket és a korabeli árviszonyok ismeretében pénzre átszámítható természetbeli szolgáltatásokat is figyelembe véve - az ügyész, a tiszttartó, a számtartó, az ispán, az orvos és a fővadász jövedelme jelentősen meghaladta, a kertészé elérte az átlagos tanítói jövedelmet és - a kimutatásunkban szereplők közül - csak az írnokok és a cselédek jövedelme volt alacsonyabb ennél.111 Egy egész szekeres béres korabeli konvenciója 160 forint értékű; a tanítói fizetség ennek kb. 2-2 1/2-szerese.112 Mindehhez azonban hozzá kell számítanunk azt is, hogy mind a készpénzjövedelem, mind a természetbeli szolgáltatás jelentős hányada rendszertelen, csak hosszas utánjárással „bevasalható” fizetség volt - a községtől vagy egyes lakosoktól (tanköteles gyerekek, párok után). A fizetés gyakran évekig elmaradt; hatósági úton történő behajtása sokszor fordította szembe a lakosságot a tanítókkal. Ilyen helyeken a tanító tényleges jövedelme - korabeli panaszok alapján - jó, ha elérte a 200-250 forintot.113 A tanító földjét „szántással, vetéssel, boronálás- sal, aratással és kaszálással, egyszóval minden szükséglendő munkával” ellátó község - a megállapodások szerint - „a bíró kijelölése alapján” volt köteles ellátni ezt a munkát, ami további huzavonák forrása lehetett. A tanító alkalmazása, fizetése különösen megalázó alkudozások tárgya volt, ha több község vállalta - közös iskolájában - mesterének. A zselickisfaludi katolikus tanítót a kisfaludi, a patcai és a szilvásszentmártoni katolikus hívek fizették - egy 10 pontból álló, aprólékosan összeállított szerződés alapján.111 Bodrog, Csombrád és Űjfalu közös iskolaépítését - egyebek mellett - az is hátrál157
