Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kubinyi András: Dél-dunántúli parasztok városba költözése a középkor végén
DÉL-DUNÁNTÚLI PARASZTOK VÁROSBA KÖLTÖZÉSE A KÖZÉPKOR VÉGÉN KUBINYI ANDRÁS Középkori fővárosunk történetét írva érdekes jelenségre figyeltem fel. Buda és testvérvárosai polgárságában az ország többi részénél jóval magasabb átlagban találtam a dél-dunántúli megyékből származó polgárokat.1 Ez annál különösebbnek tűnt fel, hiszen ezeknek az új, délvidéki eredetű fővárosi polgároknak egy része feltétlenül falusi jobbágyból lett polgár, márpedig a magyarországi megfigyelések is igazolják a külföldi példát: a városi polgárság - közvetlen környékét, szűkebb piackörzetének falvait leszámítva - tágabb piackörzetének mezővárosaiból és városaiból egészül ki. Ez - Dél-Dunántúl kivételével - Buda, Pest és Óbuda esetében is kimutatható volt.2 A „Budapest Története” idézett helyén ugyan próbáltam erre magyarázatokat adni: a legnépesebb magyarországi megyék épp a dél-dunántúliak voltak, itt voltak a nagy birtokai a fővárosi székhelyű egyházi testületeknek, valamint talán hathatott már a török támadás előszele is. Alább látni fogjuk azonban, hogy noha ezeknek a magyarázatoknak teljes elvetése nem indokolt, általuk mégsem érthetjük meg tökéletesen a délvidéki parasztok városba vándorlását. A kérdés alaposabb megvizsgálását Major Jenő egyik megfigyeléséből levonható következtetések tették szükségessé. A kisvárosok kialakulását vizsgálva észrevette, hogy a mezővárosok állományának a XV. században bekövetkezett nagy mennyiségi növekedése az ország különböző részeiben más-más ütemben ment végbe. Példaként épp a Dunántúlt választotta ki. Adatai szerint 1390 előtt a Dunántúl északi megyéiben 16, míg a déliekben csupán 11 mezőváros feküdt. A középkor végére az észak-dunántúli mezővárosok száma 68-ra, míg a déldunántúliaké 103-ra emelkedett. A Dél-Dunántúl azonban csak látszólag szárnyalta túl az északi tájegységet, valójában csak kiegyenlítődésről beszélhetünk, hiszen 100 falura 3 mezőváros esett a Dél-Dunántúlon, 2,9 északon. A déldunántúli mezővárosok azonban általában csekély népességszámmal rendelkeztek, itt csupán egy civitas volt: Pécs, az északi Sopronnal, Győrrel, Székesfehérvárral, Esztergommal és Veszprémmel szemben. (Budát és Óbudát, valamint Visegrádot nem is számította Major.) Város - valódi értelemben - tehát csak egy (az is püspöki) volt Dél-Dunántúlon és a mezővárosok sem lehettek jelentősebb ipari és kereskedelmi központok.3 Major megfigyelését és a dél-dunántúliak magas fővárosi arányszámát egymás mellé helyezve önként adódik a következtetés, hogy a két jelenség kölcsönhatásban van egymással, azaz leegyszerűsített fogalmazásban: a Dél-Dunántúl
