Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban, a kiegyezés előtti években
ni.”88 Szentjakabon „csak a nép túlságos megerőltetésével lehetne rendes elemi iskola létesítése”; Kaposújlakon „úgy lehetne elemi iskolát építeni, ha a magas kormány és a helybeli földesuraság mind az oskola építésére, mind a tanító ellátására segédkezet nyújtanának.” Pedig - mint pl. Sántoson - „ha csak kevés segély akadna - mindenkor kész volna a nép rendes tanodát felállítani.”89 Rétfalun viszont „a községnek semmi vagyona nincsen, de reménysége sem lehet, - miután itt az úrbéri elkülönözés befejeztetett, a nép a legszegényebb állapotban vagyon. M Az iskolaépítés támogatására azonban sem a régi „Canonica visitatiók” alapján, sem közigazgatási útón nem lehetett kényszeríteni „a volt földes urasá- got”, aki „általában csak községi tagnak tekintendő.”91 A korábban megállapított kegyúri kötelezettségek alól a világi és az egyházi birtokosok egyaránt igyekeztek kivonni magukat. Karád község elöljárósága, amely az iskolás gyermekek nagy számára való tekintettel négy osztályos iskola építését tervezte, a „T. Nemes Vármegyéhez” fordult, hogy ,,Ö Excellenciáját, a Veszprémi Püspököt, mint a Karádi Uradalom birtokosát, s egyúttal Kegyurát hivatalosan felkérné . . . , az iskolához kívánandó anyagok kiszolgáltatása érdekében.”92 Az uradalmi cselédek gyermekeinek rendes iskoláztatása végképp a birtokosok jóindulatán, segítő szándékán múlott. Besenyő és Rinyaszentkirály baja (t. i. iskolanélkülisége) „csak úgy lehetne orvosolható, ha az illető gr. Somssich, gr. Festetics és báró Wenckheim földesuraságok belátnák azt, miként (hogy!) saját cselédeik gyermekei, kik a többséget teszik, az iskola hiányában minden morális tanhallgatás nélkül nevelkednek fel.”93 „Az illető földesuraságok” többsége azonban elzárkózott minden támogatás elől, nem tartotta szükségesnek a cselédek „túlságos iskoláztatását.” Zsitfa- puszta iskolaépítése ügyében az uradalom képviselője úgy nyilatkozott, „hogy minek után gr. Festetics úr Vízvár, Belovár, Udvarhely és más vidékbeli helységekben a mesterek és tanítók jobb létéért a már befejezett úrbéri szemrevétel alkalmával, elég adakozandó lett, - Zsitfa pusztán .. . oskolát és tanítót állítani a mostani viszonyok közt nem hajlandó.”94 Eszterházy herceg megbízottja a zselléreknek „az uradalom erányában oly hálaadatlan” viselkedése miatt hárítja el a bőszénfaiak támogatását igénylő kérését.90 Néhány község azonban - saját erejéből - teljesítette az 1864-es tárgyalásokon vállalt kötelezettségeit. Nemcsak a kisebb-nagyobb hibák kijavítása történt meg, mint pl. Beleznán, Bükkösdön, Kárán,96 hanem több helyen felépült a megígért új iskola is. Az 1864 elején összedőlt igali iskola helyett épült újban 1865. december 17-én kezdődött meg a tanítás. „A lakosság közakaratával intézkedtem - jelentette ezzel kapcsolatban a főszolgabíró -, hogy ezen kiadás (1600 forint) a földadó után egyforma arányban kivettessen, legföllebb 30 nap alatt beszedessen, hogy a még hátralévő javítás és építés az 1866-i Szent György napra végképp befejezve legyen.”97 Zselickisfalud, Patca és Szilvásszentmárton „r. kath. lakossága egyesülve igen szép iskolaházat állított elő, mire egyenként soha nem lett volna képes. De különben is, természeti fekvésüknél fogva 10 percnyi távolságban háromszeg alakú csoportozatban lévén a három falu egymáshoz, a gyermekek az iskolát nagyon könnyen látogathatják.”98 A már említett iskolákon kívül 1864-1866 között Töröcskén, Szentpálon, Hajmáson, Homokon, Gyarmaton és Fiadon épült új iskola, megkezdődött a 154
