Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban, a kiegyezés előtti években
A NÉPOKTATÁS SOMOGYBÁN A KIEGYEZÉS ELŐTTI ÉVEKBEN KELEMEN ELEMÉR I. Az Eötvös-törvény bevezetését megelőző évek megyei népoktatási helyzetét vizsgálva felfigyelhetünk azokra a tendenciákra, amelyek - a majdani erőviszonyokat sejtetve - az átmeneti korszak társadalmi viszonyaiból fakadó igények és szándékok közötti ellentmondást s a népoktatás megoldásának korlátozott lehetőségeit jelzik. A feudális-klerikális és a forradalmi-plebejus frontvonalak között lejátszódó események sokféleségéből azokat a jelenségeket, változásokat szeretnénk elsősorban bemutatni, amelyek - a kiegyezés által biztosított feltételek között - 1868-ig vezetnek; amelyek Somogy megyében is mintegy „alulról” készítették elő és segítették a korszak követelményeinek megfelelő iskola- rendszer, a polgári köznevelés megteremtésére irányuló eötvösi erőfeszítéseket. 1860-61. a közoktatásügy terén is sorsdöntő változást jelentett. Szakítást a Bach-korszak iskolapolitikájával, de egyben lemondást is az 1848-as népoktatási törvénytervezet megvalósíthatóságáról.1 A Bach-korszak iskolapolitikájának a mérlege csak a következő évtized gyakorlatával szembesítve vonható meg reálisan; így ismerhetők fel az - alapvetően reakciós jellegének dacára - előremutató, a polgári fejlődéssel összhangban álló törekvései.2 Az osztrák abszolutizmusnak alárendelt, erőszakosan néme- tesítő, antidemokratikus intézkedésekkel szemben kibontakozó nemzeti ellenállás - önálló, átgondolt művelődéspolitikai program híján - azt is tagadta, ami a kor igénye, sürgető parancsa volt: a legszélesebb néprétegekre - felekezeti különbség nélkül - kiterjedő iskoláztatás és a modern állam szervezetébe épülő tanügyigazgatás szükségességét. Ezért következett be visszaesés 1861 után a népoktatás minden területén. A tanügy irányítása - a forradalom előtti állapatoknak megfelelően - a helytartótanács kezébe került. Űjra életbe lépett az 1845-ös iskolaszervezet; a felügyelet az egyházmegyékre maradt, „amelyekben a népoktatásügy emelkedése vagy hanyatlása tisztán az egyes plébánosok és esperesek felfogásától és ügybuz- góságától függött.”3 A felügyelet gyengülése, a közigazgatási „nyomás” csökkenése az iskola- építések és a felszerelés elhanyagolására, a mulasztások nagyarányú növekedésére vezetett. A vasárnapi iskolákat sok helyen bezárták, a segédtanítókat elbocsátották, rendszertelenné vált a tanítók fizetése. A tagosítások lezárásakor gyakran megfeledkeztek a faiskolákról és a gyakorlóterekről. [37
