Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Simonffy Emil: Elkülönítés és tagosítás Kaposváron a jobbágyfelszabadítás után
keztetni, hogy nem volt teljesen alapnélküli a tagosítást ellenzők panasza, a ta gosítást kívánók összeírásánál történhettek szabálytalanságok.69 Meg kell még jegyeznünk, hogy a tagosítást kívánók közül hét, az ellenzők közül 19 háztulajdonnal rendelkező birtokos három osztályozott holdnál kevesebb szántóföldet bírt, tehát egy-egy nyomásba jutó szántója egy osztályozott holdnál kevesebb lett volna. A birtoknagyság szerinti megoszlásból látható, hogy a módosabb gazdák nagyobb százalékban tartoztak a tagosítók közé. Teljes képet azonban nem kaphatunk, mert a szőlőhegyek nem kerültek tagosításra, a szőlőbirtoklást nem ismerjük. A város határában 1 681 907 négyszögöl területet foglaltak el a szőlőhegyek,'0 egy házjogra átlagban majdnem négy magyar holdnyi terület jutott, több mint az úrbéres föld átlaga. A szőlőhegyen nemcsak szőlők voltak, hanem más művelési ágú terület is.71 A tagosítási kiosztásnál törekedtek arra, hogy a birtokosok lehetőleg a szőlőhegyi birtokaik folytatásában kapják meg birtokaikat.'2 A tagosítást kívánók és az azt ellenzők között kielésedett a harc. A főszolgabíró 1861. június 17-én többek között azt jelentette, hogy a mérnöki munkát a jutái útnál megkezdeni nem lehetett. A főszolgabíró jelentése szerint „. . . többen az egyes lakosok közül, annak nagy lárma közti kijelentésével, hogy ők meglévő földjeiket. . . nem engedik, a lánc meghúzását sem engedik, megkísérlését akadályozzák, a mérnöki munkát bevezetni nem sikerült. ..” Ekkor a mérnök a Szedreskert mellett kezdte el a munkát.73 Egy hónap múlva ismét csak azt jelentette a főszolgabíró, hogy ,,. . . az összejött lakosoknak egy nagy része minden illedelmet megvetvén, nagy lárma és zajongás közt kiáltozva, hogy ők tagozni nem akarnak, s meglévő földjeiktől el nem állnak - sőt némelyek illetlen és sértő szavakkal támadónak meg több egyes tisztes polgárt és városi elöljárót.” A főszolgabírónak nem sikerült egyezséget létrehozni a két tábor között.74 így azt a tervet, hogy 1861-ben a tagosítás végrehajtásra is kerüljön, el kellett ejteni. Valószínűleg a politikai helyzet is hozzájárult ahhoz, hogy nem erőltették az ügyet. 1862. március 9-én az uradalom és a város között megállapodás jött létre egyes kérdések ideiglenes rendezésére „. . . addig is míglen az (úrbéri örök egyezség) a törvény értelmében eszközölhető lészen ...” A megállapodás értelmében a rendezés befejezéséig mind az uradalom, mind a városiak megtartották földjeiket, fennmaradt az addigi legeltetési rend, az adókat és az egyéb terheket pedig a tényleges birtoklás szerint fizették és viselték.7" 1862. június 26-án azután Somogy vármegye úrbéri törvényszéke jóváhagyta az egyezséget, és 30-án a működő mérnököt bevezették, megkezdődött a tagosítás tényleges végrehajtása.76 A végrehajtás A legtöbb birtokrendezési per során az eljárás negyedik szakasza - a végrehajtás - lényegében mérnöki munka volt.'7 A működő mérnök - Kaposvár esetében Szávay János uradalmi mérnök - az elkészített és jóváhagyott terv szerint számította ki és tűzte is ki a valóságban a birtokosok új földterületeit. A tervet fő vonásaiban már az úrbéri örök egyezség tartalmazta. A tagosítási bizottmány 1861. március 27-én egyes részletek tekintetében a következő javaslatot terjesztette a városi birtokosság gyűlése elé: A „Canalis” balpartjára eső egész területet, beleértve a Felsőerdőt és a nagygáti legelőt is, továbbá a jobb partra eső szántóföldeket és réteket tagosítsák. A jobbparti és még kiirtás előtt álló berket csak 175
