Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Bencze Géza: A Kapos vízrendezési munkálatai Somogyban (1820-1835)
a társaság keretein belül maradt. Egyedül a többszöri fizetésbeli elmaradás elkövetőit vették ki a társaság keze alól, ügyét a vármegyei tiszti ügyész elé utasítva. A Kapos szabályozási irataiból nyilvánvalóvá vált, hogy az egész szabályozás munkája a Kapos menti birtokosok anyagi hozzájárulásával, felügyeletével - és a köznép erejével készült el. A vármegye és a társaság sajátos kettőssége éppen a munkaerő biztosításának kérdésében csúcsosodott ki. A vezető mérnökök rendelései alapján a lényegében magánszabályozási munkához a vármegye biztosította hatósági kirendeléssel a munkaerőt. 1846 előtt a vízszabályozási munkák megszervezése és gyakorlati végrehajtása a vármegye hatáskörébe tartozott és így a megyék közmunkájuk nagy részét fordíthatták erre a célra/'1 Jelen esetben a munka szervezése és végrehajtása nem alkotott ilyen szerves egységet. A Zichy vezette királyi biztosság tartotta kezében mindkét megyében a munka teljes szervezését - kiszorítva belőle a megyei mérnököket is —, meghagyva a megyei ka- posi bizottságoknak - személyükben a vármegyének - a munkaerő kirendelésének és felügyeletének, valamint az anyagi jellegű szükségletek biztosításának feladatát. A közmunka volt az egyik legjelentősebb tényező az ármentesítések, vízle- csapolások és mindennemű földmunkák esetében. Nagyobb szabású munkát nem lehetett végezni sem roboterővel, sem pedig bérmunkában vállalkozókkal, hiszen szabad bérmunkával ebben az időben alig számolhatunk/'2 Kisebb, a Kapóssal összefüggő mellékvölgyek rendezése sorra került ugyan robotban és a birtokosok saját költségén bérmunkában is, de a nagy erőket megmozgató munkánál ezek - úgy tűnt - szóba sem jöhettek. A kaposi közmunka mindvégig fizetett volt, személyes kötelezettséget jelentett, és csak ritkán előforduló eset volt, hogy másokkal végeztették azt el. Az előforduló munkamegváltás nem hivatalosan bonyolódott le a munkafelvigyázck és a napszámosok között/1'1 A munkaerő kirendelésének módját Somogy a tíz éves tolnai tapasztalatok alapján alakította ki. A csatornázáshoz az asszonyokon, gyerekeken és öregeken kívül kirendeltek minden telkes jobbágyot, házas- és házatlan zsellért az igali, kaposi és szigeti járásból. A sorra kerülő - legfeljebb háromórai járás távolságra fekvő - helységekből házszám szerint állították ki a munkásokat - nehogy némelyek kimaradjanak/'1 Az igali, a kaposi és a szigeti járások munkásainak aránya 2:1:1 volt, amely arányt a munkálatok során mindvégig megtartották. A pénzes közmunkát kétféleképpen, idő- vagy teljesítménybérben fizették. A lecsapoló munkáknál a munka egyenetlensége, az egymástól különböző helyi adottságok, az időjárás, következőleg a vízállás változása stb. miatt célszerűbb volt a teljesítmény arányában bérezni, amit egy kubik vagy köböl (6,86 m3) kitermelése után fizettek. A napszámbér ezen okok miatt kevésbé volt célszerű, a Kapos szabályozásánál mégis elsősorban ezzel találkozunk. A somogyi munkák indulásakor egy gyalogos közmunkanapszámot 24 kr-ban állapítottak meg. Mégsem teljesen csak napszámbérről volt szó, mivel a hat napos munkahét bére megegyezett az egy hét alatt kiásandó 2 kubik ölért járó 2 frt 24 kr-ral, és ha ezt nem teljesítette egy hét alatt, akkor a következő héten köteles volt azt teljesíteni. A munkások napi bére 24 kr volt, aratás idején (július r-augusztus 1.) 30 kr naponta. A töltésekhez, gátépítésekhez földet és nádat szállító szekeres napszámot (két marhával) 1 frt-ban állapították meg, szerszám- és mérnökszállító forspont esetén stábonként 24 kr és szabad legeltetés volt/'5 A magas napszámbérekből arra következtethetünk, hogy noha vármegyei (társasági) közmunkával állunk szemben, a munka jellege inkább a bérmunkához 9§
