Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Bencze Géza: A Kapos vízrendezési munkálatai Somogyban (1820-1835)
állt közelebb. Egyfajta köztes munkafajta alakult ki, átmenetet képezve a hatóságilag biztosított vármegyei közmunka és a szabad bérmunka között („bérmunkára kötelezettek”). A somogyi munkálatokat még a tolnai pénztár kezelésében lévő szerszámokkal kezdték, de Beszédes terve alapján már a következő évben megrendelték a somogyi munkák szerszámait is. A közel 4000 frt-os tételt jelentő vasszerszámokat Grázból hozatták, míg az értékben ennél valamivel kevesebb faszerszám elkészítését a megyebeli birtokosok vállalták. A faanyagot a zselici erdőkből szerezték be és részben a társaság szerszámkészítő napszámosaival, részben pedig környékbeli iparosokkal készíttették el azokat. Későbbiekben már csak a megrongálódott, elveszett és Tolnának visszaadott szerszámokat kellett pótolni. A munkálatok mérnöki vezetése a helytartótanács által fizetett királyi biztossági mérnökök kezében volt. Beszédes József igazgató mérnök mellett Mészöly Károly aligazgató mérnök vezette elsősorban a tolnai, Halász Gáspár munkáltató mérnök („vízmérő”) pedig a somogyi munkálatokat. A megyei mérnökök ugyan részt vettek a társasági gyűléseken, a munkához azonban csak véleményükkel járulhattak. Erejüket egyébként is lekötötte a megyebéli postautak, egyéb csatornák és vizek rendezései, a határfelmérések és regulációk munkái. Török Ferenc Somogy vármegye rendes földmérője emellett a folyamatban lévő drávai és Balaton szabályozási munkálatokban is részt vett, nem szólván a vármegyeháza nagyarányú építkezéséről. Töröknek a Dráva mellett 1832 elején történt halálával a megüresedett megyei mérnöki állás mellé a megye a sok munkára való hivatkozással másodmérnök állást akart szervezni/'11 A helytartótanács többszöri elutasítása ellenére önkényesen megszervezték a másodmérnöki állást, melyet az elhunyt mérnök fiával, Török Miklóssal töltöttek be, az első mérnöki hivatalt pedig a Pestről jött Vörös László foglalta el/” aki a korábbi, a Duna-mappációnál elért eredményei, folyamszabályozási gyakorlata ellenére sem tudott a Kapos munkálataiba bekapcsolódni. A Kapós szabályozásának hosszú évekig tartó munkája emellett jó gyakorlati lehetőséget biztosított a végzős, diploma előtt álló vízmérnököknek. Beszédes személye - mint kora egyik legnagyobb magyar vízmérnöke — vonzotta a gyakorló mérnököket, s nem ritkán 3-5 gyakorló mérnök is töltötte egyidőben gyakorlatát a Kapos szabályozásánál, megkönnyítve ezzel az egymástól gyakran 10-30 km-re dolgozó munkáscsapatok mérnöki irányítását és felügyeletét. A Tolnában látottaknál is nagyobbat lendített a munkakedven a Sárvíz; szabályozásáról kibocsátott törvény/'11 mely elrendelte a Sió40 és a Kapos lecsapoló munkáinak a befejezését is. A Kapos lecsapolásának hozzájárulásán túl sorozatban készültek a mérnöki tervek a folyótól északra fekvő mellékvölgyek mocsarainak lecsapolására és sok helyen hozzá is láttak a rendezésekhez. Ekkor vette újabb és talán legnagyobb lendületét az 1820. decemberében a simontornyai ma- domgát átvágásával megindult munkálat. (Korábban - 1826-ban - Zichy ugyan már értesítette az alispánt a munka várhatóan Somogyhoz érkezéséről,00 de a kényszerű szünet ezt nem tette lehetővé.) Eredményeként megnőtt a valószínűsége, hogy Somogy is aktívan bekapcsolódhat a munkálatokba.“1 A munka rossz megszervezése miatt azonban nem építhették meg a somogyi munkálatok kezdetét jelentő berki zárótöltést, mert sem a birtokosokat, sem pedig a jobbágyokat nem értesítették idejében; a berkiek és a mosdósiak megművelt földjei víz alá ke99
