Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Szakály Ferenc: A babócsai váruradalom 1561-es urbariuma és a babócsai vár 1563-as leltára
A váltakozó sikerrel folyó végvári csatározások alatt a török hódítás fokozatosan a magyar erődítmények mellett fekvő helységekig nyomult előre. A szigeti és babócsai vár között fekvő Kálmáncsehi mezőváros, a babócsai uradalom legjelentősebb települése, már az 15 50-es évek elején szilárd hódoltsági területnek számít, de az 1554-cs török adóösszeírásban maga Segesd és Babócsa mezőváros is szerepel.17 Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy a török hódoltság tényleges határa is a magyar végvár lábáig terjedt. Segesd és Babócsa, meg más, a magyar végvárakhoz közel fekvő települések esetében inkább csak arról van szó, hogy a falvak és mezővárosok bizonyos török adó vállalásával, többnyire meglehetősen formális összeggel, igyekeztek magukat a felégetés, kirablás őket egyébként állandó fenyegető veszélyétől megváltani.18 1555-ben már a nyugatabb- re levő Marcali is kapja a hódolásra felszólító török leveleket.19 A dél-dunántúli (somogyi) magyar védővonal kisebb várainak sorsa, mint említettük, lényegileg teljes mértékben Sziget sorsához kötődött. Nélküle a hódoltságba vágódott magyar ék teljesen életlennek bizonyult volna. Hogy ez mennyire így van, ékesen bizonyítják az 15 54-15 56-os évek hadieseményei:20 Tujgun budai basa, miután 1554-ben sikertelenül próbálkozott Sziget ostromával, 15 5 5-ben a másik oldalról fogott Sziget hatalmának megtörésére irányuló tervei megvalósításához. Azokra a várakra támadt, amelyek Szigetet a hát országhoz kötötték, hogy ezzel elzárja a magyar védelmi korridor kijáratát. 1555 szeptemberében, Szigetet nyugat felől kikerülve, elfoglalta Kapos, Korokna várát. Ekkor került sor Babócsára is. A vár 200 védője mindössze 6 napig tudta feltartóztatni a törökök megújuló rohamait. Sziget vára az 1555-ös török hadjárat sikerei következtében nagyon veszélyes helyzetbe került, hiszen minden oldalról ellenséges erősségek kémlelték őrsége mozdulatait, akadályozták ellátását. A helyzet súlyosságát egyaránt felismerték mindkét oldalon. Tujgun ugyan 1555-ben már nem fogott Sziget ostromába, utóda, Ali basa azonban egyenesen Sziget bevételével kívánta megünnepelni budai hivatalbalépését. 1556 nyarán jelentős erőkkel Sziget ostromához fogott. Ezúttal viszont aránylag gyorsan jelentős nagyságú, mintegy 15 000 főt számláló felmentő sereg gyűlt össze Nádasdy Tamás nádor, Pallavicini Sforza főkapitány és Zrínyi Miklós horvát bán vezetésével. A felmentő sereg mozdulataiból, egész taktikájából világosan leolvasható, hogy Babócsa mennyire csak Sziget függvényeként volt jelentős: Nádasdy serege ugyanis nem közvetlenül támadt a Szigetet ostromló budai basa hadaira, hanem az 1555-ös elfoglalása óta török végvárra épült Babócsa ostromába fogott, hogy Alit elvonja Sziget alól. Ez az ún. „diverziós” hadművelet ezúttal kitűnően sikerült. A basa azonnal megindult, hogy elriassza Nádasdyékat Babócsától, de hosszú küzdelemben sem sikerült kierőszakolni az átkelést a Rinya folyón. A többszöri összecsapások során csapatai súlyos veszteségeket szenvedtek Zrínyi Miklós egységeivel szemben. A magyar seregnek azonban nem Babócsa visszavétele, és stratégiai ponttá alakítása volt elsődleges célja, és ezért lassan Berzencc felé hátrált, hogy a törököket minél messzebb vonja maga után Szigettől. így aztán a babócsai vár Sziget sikertelen ostroma után is megmaradhatott volna török végvárnak. A törökök azonban maguk is úgy ítélték, hogy Babócsát addig nem lehet megtartani, amíg Sziget vára magyar kézen van. Jobbnak látták tehát önszántukból kivonulni onnan. Perneszy Farkas, a Báthori-javak Babó- csáról 1555-ben kiszorult főprefektusa örömmel újságolja 1556 szeptemberében 55
