Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Szakály Ferenc: A babócsai váruradalom 1561-es urbariuma és a babócsai vár 1563-as leltára
A BABÓCSAI VÁRURADALOM 1561-ES URBÁRIUMA ÉS A BABÓCSAI VÁR 1563-AS LELTÁRA Szakály Ferenc A XVI. század közepének Magyarországa ugyancsak bővelkedett olyan vidékekben, ahol a harcok már a termelőmunka legelemibb feltételeit is megsemmisüléssel fenyegették, és ahol az emberi élet lassanként lehetetlenné vált. így volt ez a végvárak övezetében, amelyek valósággal mágnesként vonzották a török csapatok beütéseit, és így volt azokon a területsávokon is, amelyek a két, egymással ellenségesen szembenálló végvári vonal közé szorultak. Ide sorolható Somogy megye csaknem egész területe is. Sőt, ha egyáltalán van értelme annak, hogy a lakosság sanyargatottságának fokozatait tekintve különböző szinteket állapítsunk meg az ország végvárvidékei között, azt is mondhatnánk, hogy Somogy megyének még az átlagosnál is jobban kijutott a végvári küzdelmek okozta szenvedésekből. A megye, hasonlóan szomszédaihoz, már a szultán első dunántúli „látogatása” alkalmával, 1526-ban megismerte a török hatalom pusztító természetét. A Buda felé előrenyomuló szultán portyázói ugyanis már ekkor végigdúlták és felégették, kifejezetten a megfélemlítés szándékával, az útjukba eső megyéket.1 Hat esztendő múlva maga a szultáni sereg is keresztülvonul a megye déli részén. A had pihenőállomásai közt találjuk Babócsát is. A veszteségek ezúttal inkább az anyagiakban lehettek jelentősek, emberéletben valószínűleg kevesebb kár esett, mert a szultán parancsba adta, hogy „a hitetlenek (=a keresztény lakosság) ösz- szes élelmiszere zsákmány lehet, csak foglyokat nem szabad ejteni”, márpedig a szultáni parancs megszegőire súlyos büntetés várt.2 Mindez azonban aligha tekinthető másnak, mint a török hatalom dél-dunántúli beköszöntőjének. Alig hegedtek be ugyanis az 1526-os és 1532-es hadjárat vágta sebek, amikor a szultáni hadsereg ismét megjelent ebben a térségben. Pécs és Siklós 1543-as, majd a tolnai várak 1544-es elfoglalásával a szultán megvetette másfélszázados dunántúli uralmának alapjait. Az elfoglalt részekről négy szandzsákszékhely, Pécs, Szekszárd, Simontornya és Koppány, valamint számos kisebb török erősség katonasága nézett farkasszemet Somogy megye még hódolat- lan részeivel.3 A hódítás utáni évek viszonylagos szélcsendjében, amikor a törökök a berendezkedés, a belső szervezés nagy munkájával vannak elfoglalva, ezekkel szemben, a hódolatlan Somogy megye védelmére, fokról-fokra védelmi láncolattá szerveződik a somogyi várak sora is. A magyar védővonal, amely természetesen csak sokkal később nyerte el végleges formáját, a balaton-parti Fonyódtól megközelí51
