Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Szakály Ferenc: A babócsai váruradalom 1561-es urbariuma és a babócsai vár 1563-as leltára
tőleg egyenes vonalban halad dél felé Somogyváron, Marcalin, Szenyéren, Ko- roknán, Kapóson, Csurgón, Berzencén és Babócsán keresztül Sziget várához. Az egész vonal igazodási pontja és egyben egyetlen komoly erőssége Sziget, amelynek portyái már az 1550-es évek elején mélyen hatolnak a hódolt terület belsejébe, és ott, saját váraik árnyékában késztetik védekezésre a török helyőrségeket. A szigeti katonák betörései folytán válik félelmessé a Duna mentén Budáról Eszékig, majd onnan Konstantinápoly felé tartó hadiút, és őket okolják a dunai török vízi utánpótlás akadozásáért is. Hallgassuk meg erről a legilletékesebbet, Ali budai basát, aki 1556-ban így ír a szigetiek portyázásainak kihatásairól: . . az zygetyek feleol megy ezth yrhatom, hogy mynemew pwztetasth tettenek, hogy ymmar ennekeom atta az feolsegeos cyazar bwday tyzteoth (=amióta őt a szultán budai basává tette), egy honapya nem wóth, hogy a zygetyek tyzeon négy hayoth wertek feol az Dwna melleth ez harmynchy teoreok assonyallathnal teo- beth wyttek be, masth azok oth zyrnak renak. És eleb Bwdan négy osporan wolth az arpanak keobly, masth tyzeonnegyeon wagyon es myndeon dragasag ez mytwl wagyon, mynd az sygetyektewl, merth az hayokath onneth alól nem bochattyak elessel, mynd feolweryk, es sok pwztetast teznek.”4 Természetesen a törökök, akiknek egyébként sem kellett ürügy a hódolta- tási kísérletekhez, a becsapásokhoz, mindent megtettek, hogy Szigetet és a rátámaszkodó védelmi vonalat, törekvéseik akadályozóját, elfoglalják. 1550-től fogva úgyszólván alig múlt el esztendő anélkül, hogy a pécsi bég vagy a budai basa ne kísérletezett volna Sziget vagy a vidék más várainak elfoglalásával. A törökök ebbeli igyekezetét azonban nemcsak a magyar végváriak hódoltsági becsapásai, nemcsak a török hatalom természetéből fakadó permanens terjeszkedési szándék, de nem is csak a somogyi védővonal mögött fekvő Nyugat-Dunántúl és azon túl Stájerország bőséges zsákmánnyal kecsegtető ígérete serkentette. Sziget megsemmisítését az elemi stratégiai érdek is követelte: Sziget maga és a dél-dunántúli magyar vonal jórésze ugyanis nem egy, minden irányban kiszélesedő hódolatlan hátország szélső pontján, több oldalról védve helyezkedett el, mint a magyar végvárak általában, hanem, mint egy keskeny folyosó, úgy ékelődött a török területek közé. Nemcsak azért, mert délről Siklós és Mohács, északról pedig Pécs tartománya ölelte körül, hanem azért is, mert lehetetlenné tette a pécsi és a Drávától délre elterülő pozsegai szandzsák közti közvetlen összeköttetést. Mindaddig, amíg Sziget magyar kézen volt, a Dráva nem kapcsolódási pont, hanem gát a két szandzsák között, és a török uralom lényegében mindaddig nem remélhette egy évtizede megszerzett dunántúli hódításainak pacifikálását, amíg a Balatontól a Dráváig húzódó területet, azaz Somogy megyét magáénak nem mondhatta. (Hogy a fenti stratégiai meggondolások mily nagy szerepet játszottak a törökök elképzeléseiben, bizonyítja, hogy Szigetvár eleste után néhány hónappal, 1567-ben a szigeti bég Barcsnál kastélyt építtetett a drávai hídfő biztosítására, és ide vonták vissza a korábban Eszéknél állomásozó drávai török flotillát is.6) Így aztán napról napra, óráról órára dúl a hadakozás Somogy megye földjén, ha nem is volt deklarált hadjárat, ha a két császár közti államközi szerződések békeidőszakot jeleznek is.6 Ezért és azáltal lehetett Somogy megye népének sorsa talán még nehezebb, még kilátástalanabb, mint az ország más, hasonló jellegű vidékein élőké.7 * Babócsa, Segesd és Marcali várai, amelyről a függelékben két összeírást talál az olvasó, a fentebb jellemzett védővonalba tagolódtak, sorsuk elválasztV
