Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Magyar Kálmán: Adatok a középkori Szentgyörgy névadás somogyi forrásaihoz
chrécien par Louis Réau. Tome III. Iconographie ties Saints. II. G-O. Paris, 1958. (Saint Georges: 571-579Iconographie.. . Tome II. 1958. 578. Le théme de saint Georges céphalophore est spécial á l’iconographie byzantine. 167. Friedrich Wild: Drachen im Beowulf und andere Drachen mit einem Anhang: drachenfeldzeichen, drachenwappen und saint Georg. Wien 1962. Österreichische Akademie der Wissenschaften. 5. 7-es ábra. 168. Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia. Bp. 1929. (II. kiadás) 308. 169. Fettich Nándor: Sárkányábrázolások a magyarországi népvándorláskori emlékeken. Arch. Ért. XL. Bp. 1923-1926. 172. 170. Friedrich W., i. m. 3. ábra. 171. Uo. 6. és 9. ábra. 172. Uo. 10. ábra. 173. Erdész Sándor: Sárkánytípusok a magyar néphagyománybán. (Kézirat) Acta Ethnographica 1970. 5. 174. Solymossy Sándor: Népmeséink sárkány-alakja. Ethnográphia XLII. 1931. 125. 175. Ami Lajos meséi. I. kötet. Új Magyar Népköltészeti Gyűjtemény XIII. (szerk. Ortutay Gyula) Bp. 1968. Erdész Sándor bevezető tanulmánya 76. 176. Sebestyén Gyula: A honfoglalás mondái. II. 1905. 201. Dictionnaire d’ Archéologie Chrétienne et de Liturgie. Le Rme dom Fernand Cabrol et Le Rme dóm Henri Leclerq. Paris, 1921. 4 t. II p. 1537. mais en compagnie du lion, qui d’ autres fois symbolisme le Christ lui-méme.) Csóka Lajos szerint, „ami Ajtony-Csanád csatáját s az ott említett Szent György-jele- netet illeti, annak az a szépséghibája, hogy az Szent Gellért Nagyobb Legendájában szerepel, mi pedig azt a XIV. század közepéről származtatjuk.” Szerintünk Ajtonyról tud Anonymus is (Szentpétery Imre: Scriptores rerum Hungarica- rum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. I—II. Bp. 1937-1938. (Továbbiakban: SRA I. 35-117. Ajtonnyal a legenda a 8. fejezetben (SRA II. 489-492.) Anonymus a 11. és 44. fejezetekben foglalkozik (SRA I. 47-50 és 88-92.) Váczy Péter megállapítása szerint (Váczy Péter: Gyula és Ajtony. Szentpétery Emlékkönyv. Bp. 1938. 495-496.) „a legenda 8. fejezetének stílusa, életteljessége, aprólékosságig menő részletessége szemtanú mellett bizonyít. Karácsonyi János szerint (Szent István király élete. Bp. 1904. 24.) viszont a legenda alapja egy Csanádról szóló hősköltemény. Többen megállapították azt is, hogy a 8. fejezet eredetileg önálló volt, és később olvasztották a legendába, úgy, hogy kisebb-nagyobb változtatásokat szenvedett. (Pauler Gyula. Századok. 1888. 63.) Kulcsár Péter „A magyar államszervezés néhány problémája. István és Ajtony harca” c. művében (Acta Universitatis Szegediensis. Szeged. 1958. 6-10) megállapította, hogy Anonymus Gestája és a nagyobb Gellért-legenda 8. fejezete részint formájában, részint tartalmában olyan azonos kifejezéseket tartalmaznak, amelyek egy közös forrásból: egy korabeli történeti énekből származtak. Ezt megerősítik ifj. Horváth János kutatásai (Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp. 1954. 209.) Végsősoron a Gellért-legenda 8. fejezete úgy keletkezhetett, hogy az eseményeket közvetlenül követő időben keletkezhetett egy magyar nyelvű ének Csanád életéről vagy inkább harci vállalkozásáról. Ebben szerepelt Ajtony-Csanád harca, az álombéli oroszlán megjelenése stb. A legenda maior írója a latinra fordítással egyidejűleg valószínűleg az elbeszélést lerövidítette és átalakította. (Kucsár P„ i. m. 10) Az Opos mondával együtt, amely szintén egy történeti ének része lehetett, Csanád mondájában korai mitológiánk alaprétegei figyelhetők meg a Szent György és sárkányküzdelmek vonatkozásában. 177. Erdész S., i. m. 1970. 35-36. 178. Ipolyi A., i. m. 306. 179. Uo. 180. Ebben a mondában a pogány nyelvmondában szereplő oroszlán és a sárkányölő motívuma szerepelt, úgy hogy a pogány sárkányölőbői Szent György lett, míg a pogány legenda „fenevadja” oroszlán. 181. Galla Ferenc: Szent István apostoli tevékenysége és e téren ismertebb munkatársai. SZIEK. 1938. I. 306. En Allemagne son culte fut patronná au début du XI siécle par 1’ empereur saint Henri II qui lui dédia une église a Bamberg. (II devint plus tárd le patron des chevaliers de 1’ Ordre Teutonique.) Iconographie de T art chrétien par Louis Réau. Paris 1958. II. t. 573. Csóka L. szerint „túlzás II. Henrik védőszentjét Szent Györgynek tartanunk”. Szerintünk azonban különös tisztelete volt a német császári családban és a bajor-osztrák egyházakban többek között Szent Györgynek is. Szent Móric JT
