Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Jenei Károly: A Mezőgazdasági Ipar Rt Somogy megyei üzemei (1890-1948)
árát változatlanul mázsánként 2,15 pengőben rögzítette. Viszont hozzájárult, hogy a termelők 1938-ban a korábbi évi kontingensen felül további 20% többletrépát szállítsanak, melyből 10%-ot a cukorgyárak a következő termelési év kontingensébe beszámíthattak. Ezenkívül a cukorgyárak kötelezettséget vállaltak, hogy a termelőknek díjtalanul járó 55 kg friss répaszelet helyett 60 kg-ot, a 2,2 kg szárított szelet helyett pedig 2,4 kg-ot szolgáltatnak ki.19'1 A cukorgyárak a répatermelők érdekképviseletével történt megállapodás előtt a belföldi eladási forgalom szabályozása végett újabb kartellszerződést kötöttek, melyben a Georgia kontingensét hat egymást követő fogyasztási évre 15,6389%-ról 16,3684%-ra emelték fel. A 11 gyár közül a kaposvári és mező- hegyesi gyár részesedése volt a legmagasabb. A 10%-on felüli kontingenst csak a hatvani, szerencsi és petőházi cukorgyár érte el. A szerencsi gyárral együtt a Hitelbank érdekköri vállalatai a belföldi eladási forgalomnak több mint 26%-át bonyolították le.10'’ A cukorgyárak a kartellszerződés végrehajtásának az ellenőrzésére külön szervet, a Magyar Cukorgyárak Bizottságának Ügyvivőségét, létesítették, melynek a gyáraknak minden év május 31-ig be kellett jelenteniök, hogy abban az évben mennyi répára kötöttek szerződést. A cukorrépatermelők érdekképviseletével kötött megállapodás nem sokban mozdította elő a répatermelés fokozását. A kaposvári gyár 1938 őszén 5829 vagon répát kapott, melyhez hasonló mennyiség öt év óta nem fordult elő. Az üzem ennek megfelelően mindössze 28 napig tartott. A gyár napi 208 vagon répának a feldolgozásával 73 700 q cukrot gyártott. A digestio 14,84%-ot, a fehérhozam pedig 12,9219 o~ot ért el. A szokatlanul kevés répa feldolgozása miatt 1 kg homokcukor önköltsége az 1937. évi 28,42 fillérről 32,31 fillérre emelkedett.106 A vállalat vezetői a gyártási költségek növekedését az objektív okok helyett a munkabérek 14,8%-os emelkedésének és a fizetéses szabadság bevezetésének tulajdonították. A cukorgyárosok a munkások szociális helyzetének szerény javítását éppen úgy értetlenül fogadták, mint a cukor belföldi fogyasztói árának a leszállítását. A pénzügyminiszter a cukor árát 1938-ban mázsánkint 12,66 pengővel csökkentette, de a fogyasztói ár még így is 7,1%-kal magasabb volt, mint 1929-ben, holott a gyárak a cukorrépa beváltásáért alacsonyabb árat fizettek. Pedig a vállalatoknak döntő érdeke volt, hogy a belföldi fogyasztás emelkedjen és erősödjön, mert a nemzetközi feszültség és a háborús előjelek a cukor exportálását mindinkább lehetetlenné tették. Magyarország a nemzetközi cukoregyezmény ügy- vivősége által 1937-ben megállapított 40000 tonnás kontingensét sem tudta kihasználni, ezért quotájának a feléről lemondott. A világpiaci árak újabb csökkenése miatt azonban újabb kontingens leszállításra került sor. A Georgia a rossz értékesítési viszonyok miatt 1938-ban már semmiféle exporttevékenységet nem folytatott. Előző évben 150 vagon cukrot szállított Fiúméba, melyből azonban 95 vagon eladatlan maradt.10' A kaposvári malom foglalkoztatottsága a második világháború kitörését megelőző években kielégítő volt. Már az is eredménynek számított, hogy nem került a leállított malmok sorába, melyeknek a száma évről-évre nőtt. A rostz üzletmenet miatt az Országos Malomipari Szövetség 1935-ben arra kérte a kormányt, hogy új malmok alapítását vagy régi malmok bővítését ne engedje meg.108 A kaposvári malom üzemben tartását biztosította az a körülmény, hogy évenkint 930-950 vagon termény mcgőrlésére nyílt lehetősége. Foglalkoztatott
