Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Jenei Károly: A Mezőgazdasági Ipar Rt Somogy megyei üzemei (1890-1948)
gyár feldolgozási kapacitását napi 200 vagonra emelte fel’.05 A válság azonban a magyar cukoriparban is hamarosan jelentkezett. A cukortermelő országok cukoriparában 1931-ben olyan nagyarányú túltermelés következett be, mely a cukor árát a nemzetközi piacon mélyen a termelési önköltség alá szorította le és ezzel az exportot lehetetlenné tette. Az európai államok a túltermelés megállítására Londonban egyezményt kötöttek, melyhez bizonyos fenntartásokkal később az Amerikai Egyesült Államok, Kuba, Jáva és India* is csatlakoztak. A nemzetközi cukoregyezmény, mely Chadbourne egyezmény néven vált ismertté, a cukortermelő országok kivitelét 1931-től kezdve öt évre kontingentálta. Az egyezményt a magyar kormány is törvénybe iktatta és az egyezményhez való csat- latkozás következtében elrendelte a répatermelés csökkentését.66 A kormányrendelet megállapította, hogy csak azoknak a gazdáknak van répatermelési jogosultsága, akik 1930-ban valamelyik cukorgyárral szerződéses viszonyban álltak. A rendelet szabályozta a répa vetésterületének a nagyságát is.6' A kaposvári cukorgyár 1929-ben 13 713, 1930-ban 15962 és 1931-ben már csak 5602 vagon cukorrépát dolgozott fel. A termelés visszaesése következtében a gyártási költségek természetesen emelkedtek. Ugyanakkor a kormány a kincstári részesedést és a forgalmiadó váltságot lényegesen felemelte.08 A kaposvári cukorgyár mindezek ellenére azonban továbbra is nyereséges üzem maradt, amit az üzemköltségek jelentős leszállításával és rendkívül alacsony munkabérek fizetésével ért el. Az üzemben kifizetett átlagos órabér mindössze 31,7 fillért tett ki, melyet még az igazgatóság véleménye szerint „sem lehetett az általános megélhetési viszonyokra való tekintettel tovább csökkenteni.”69 A Cukorrépatermelők Országos Szövetsége és a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesülete 1933. március 15-én új megállapodásra léptek, melyben az 1933. évi kampányban feldolgozásra kerülő cukorrépa mennyiségét az 1931. évinek a 30,4%-ában állapították meg. A cukorrépa beváltási ára mázsánkint 2,15 P lett. A cukorkartel a megállapodás érvényességének a feltételéül kikötötte, hogy a Pénzügyminisztérium a cukorvámot 1934. szeptember i-ig tartsa fenn és új cukorgyár létesítéséhez ne járuljon hozzá.'0 Az 1933. évi rendkívül bő cukorrépa termés miatt azonban az érdekképviseleti megállapodást módosítani kellett. A Mezőgazdasági Ipar Rt. két cukorgyárának a körzetében 2500 vagon felesleg jelentkezett. A mezőgazdaságot súlyos károsodás érte volna, ha a felesleges cukorrépa takarmányként kerül értékesítésre.'1 A kaposvári cukorgyár a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesületének a hozzájárulásával ezért az egyes termelőktől 250, a kaposvári bérgazdaságtól pedig 600 vagon többletrépát vett át. Végeredményben a gyár az 1932. évi 5688 vagonnal szemben 1933-ban 8417 vagon cukorrépát dolgozott fel. A feldolgozásra került répa minősége kiváló volt, a digestio 17,17%-ot, a fehérhozam pedig 14,347%-ot ért el. A kaposvári cukorgyár fennállása óta nem sok hasonló jó eredménnyel dicsekedhetett.72 A kampány során gyártott 1207 vagon cukorból a belföldi forgalomban 630 vagon került értékesítésre, kb. 300 vagon cukrot exportáltak, 277 vagon pedig raktáron maradt. A belföldi értékesítést, - mint bizományos - hosszú évek óta a Hitelbank cukorosztálya bonyolította le.73 A kaposvári cukorgyár vezetősége már régebbi idő óta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a cukorfeldolgozási idényben betanított munkaerők egy részének a kampány lezárulása után újabb foglalkoztatási lehetőséget biztosítson. Ilyen meggondolásból már 1925-ben felállított egy ládagyártó üzemet, melynek 226
