Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Tóth Tibor: Az ellenőrzés és irányítás rendszere a reformkori mernyei uradalomban
dést is elősegítendő irányító ellenőrzést gyakorolhattak az úrbéres gazdaságok felett és a jövedelmi források felkutatását, a jövedelmek könyörtelen behajtását biztosíthatták. Az úrbériségtől elválasztható, allodiálisnak tekintett állományoknak jogbiztosító jellegű, korábban gyakran formális elválasztása csak így nyerhetett a későbbiekben értelmet - a kérdéses birtoktestek így válhattak a nagybirtok, majd nagyüzemek jövedelembiztosító tagjaivá. A szerkezeti apparátus kiépítésének esetünkben még külön jelentőséget adott az, hogy a Rendnek juttatott birtok feladata lett most már - önmaga fenntartásán túl - a széles rendi és iskolai hálózat működési feltételeinek a biztosítása is. A teher tehát jelentős volt, súlyosságát fokozta a birtoknak - már fentebb is jelzett - gyenge fejlettsége. Az alábbiakban az első fél évszázad szervezeti változásait igyekszünk majd nyomonkövetni, a gazdálkodás fényeinek mindenkor csak utalásszerű említésével. Így szeretnénk vázolni azt a fejlődést, amelynek során az egységek laza kapcsolataiban adott nagybirtok szervezetében létrejöttek a modern nagyüzem legfontosabb jellemzői. i. Az uradalmi szervezet kialakulása (1809-182J.) Az adománylevél kézhezvétele és a tulajdonbahelyezés után - az adománylevélben foglaltaknak megfelelően - a Rendkormány azonnal létrehozta az ad- lateratusi intézményt, azaz egy, a Rendfőnök mellé rendelt három választott rendtagból álló testületet, hogy közreműködésükkel az irányítást szigorúan testületi alapon biztosítsa. Már most leszögezhetjük, hogy az intézmény soha nem játszotta azt a szerepet, amit neki szántak - nyilván a rendfőnök iránti engedelmesség folytán sem - így a gazdaságvezetés és a Rend-i gazdasági szervek közti szorosabb összefonódásra, amire a cisztercita birtokok mutattak példát,8 a későbbiekben sem került sor. A gazdasággal, pontosabban kezdetben a bérlőkkel való kapcsolattartás céljából a Rendkormány Bolla Márton rendfőnöki assistens, később rendfőnök testvérének, Bolla Antal ügyvédnek a személyében teljhatalmú megbízottat, ún. plenipotenciárust nevezett ki, a gazdasággal kapcsolatos számvevőségi munkát pedig a Rend központi számvevője végezte. Az adott szerkezet tehát, mint látjuk, pusztán a tulajdonjogok és előnyök biztosítását szolgálta, a majdan meginduló gazdálkodás követelményeinek aligha felelhetett meg. 1808-ban meghalt Horváth Zsigmond, az utolsó bérlő, így 1809. január i-én a Rend tulajdonának tényleges birtokába lépett. Az első hónapokat a gazdaságok leltárszerű átvétele töltötte ki, csak az év közepén kerülehett sor a berendezésre. A tisztiszéki jegyzőkönyv első bejegyzése -1809. március 10-én kelt: „Anno 1809 dic ioa Martii Íratott föl legelőször az Protocollumban az Gazda- ságrul való Dispositiók, jól lehet már Ujj Esztendő Naptul fogva több Disposi- tiók és Rendelések voltak, mellyek tsak régi szokás szerint tsak szóbul állottak, és nem inprotocoláltattak, mindhogy rész szerint az sub alternus Tiszt Urak Minnyájan nem Compareáltak, rész szerint a külső Gazdaságnak ideje nem lévén, és az Dispositiók, és Rendelések legjobban illették eddig az Mgos Horváth Famíliát.”9 Az első bejegyzéssel közel egyidőben pedig, 1809. április 6-án a tisztek számára közzétették a 20. szakaszból és 143. §-ból álló, a „Tisztelendő Piaris140