Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Tóth Tibor: Az ellenőrzés és irányítás rendszere a reformkori mernyei uradalomban
ta Szerzet Mernyci Urodalmában, és ahoz tartozandó Jószágokban lévő Gazdaság béli Tiszteknek és Gazdáknak instructiója” c. rendszabályt.10 Az Instructio - kiadása a birtokigazgatás és gazdálkodás elveinek normatív rendszerezését célozta - két jól elkülöníthető részre bomlik. Az első kilenc szakasz a tisztek kötelességeit veszi számba, a következő n szakasz „az igazi gaz- daságrul közönségesen” címet viseli. Ez utóbbi rész tartalmazza mindazokat az általános tudnivalókat, melyeket a termelés és a tenyésztés megszervezéséhez szükségesnek véltek tudni és - érdekes módon - a jobbágyokkal való bánásmód fogásait is itt rendszerezték. Dolgozatunk témája szempontjából az első kilenc szakaszt tartalmazó, „A tisztviselőnek maga Személyét illető Dolgokrul” c. fejezet a fontosabb.11 Az Instructio keletkezésekor, azaz a gazdaság házi kezelésbe vételekor az uradalom öt kerületre (Mernyc, Gölle, Taszár, Dobsza és Dörgicse) oszlott. A központi - adlateratusi és számvevői - azaz Rend-i jellegű, számviteli irányítástól eltekintve a gazdaság vezetése az egy-egy kerület élén álló vezetőtiszt joga és kötelessége volt - az Instructio szerint. Az uradalom központi, mondhatnánk elvi irányítását viszont a plenipotenciárius látta el. Ügyköréről az Instructio direkte nem intézkedik, feladatait és jogkörét alighanem állásának a neve is elégségesen jelzi. Az a tény pedig, hogy a birtok átvételét követően Egerváry Ignácot hamarosan éppen a plenipotenciárius bátyja, Bolla Márton követte a provincialis generalisi méltóságban, helyzetét különösen biztossá tette. A köztük folyó gazdasági levelezés családias hangvételű részletei mutatják azt az érthető, ám szokatlan viszonyt, amely a tulajdonjog érvényesítője és legfontosabb megbízottja között fennállt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Bolla plcnipotenciáriusi tevékenységének közel két évtizede alatt a familiáris kapcsolatokat sohasem igyekezett saját hasznára fordítani, e kontaktus jelét mindössze a viszonylag magas konvencióban véljük felfedezni.12 A legközvetlenebb gazdasági irányítást illetően, összefüggésben különböző földrajzi és közigazgatási okokkal, az uradalom két részre oszlott. A Somogybán lévő gazdaságok - a kisebb jelentőségű tolnai Váronggal - jelentették az egyik birtokcsoportot, míg a másikat pedig a Zalához, illetőleg részben Veszprémhez tartozó, a mernyei központtól 8-n mérföld távolságra eső13 dörgicsei birtokcsoport alkotta. Az elkülönülés, mely csak 1847-ben nyert átmenetileg elismerést a birtokcsoportok élén álló főtisztek hatáskörének hasonlóságában, az önálló dörgicsei számvitelben és saját ügyvéd tartásában jelentkezett. Ezt az adottságot - bár több mint félszázadon át fennállt - átmenetnek szánták, a plenipotenciárius, majd a jószágkormányzó-administrátorok hatáskörét mindvégig kiterjesztették a dörgicsei birtokcsoportra is. A somogyi birtokcsoport gazdasági irányítása a tiszttartó kezében volt - az Instructio szerint. Feladata csak szervezési és gazdálkodási jellegű volt. Gondoskodott a hetenként összeülő tisztiszék megtartásáról és a neki alárendelt tisztek pontos tájékoztatásáról jegyzőkönyvi kivonatok útján. Felügyelt a plenipotenciárius - másutt főkormányzónak is hívták - rendeletéinek következetes végrehajtására, szakmai szempontból ellenőrizte és irányította a kerületeket. Külön feladata volt a „domestica conscriptiók” elkészítése, a jobbágy-szolgáltatások és adósságok számontartása. Összegezve tehát, ellátta a majorsági üzem szakmai irányítását és a jobbágy tartozások rendkívül fontos statisztikai nyilvántartását, azaz az 1848 előtti uradalmi számvitel egy részét is vezette.v‘ A majorsági üzemek 41
