Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Bencze Géza: A Kapos vízrendezési munkálatai Somogyban (1820-1835)
rültek volna. A rendkívül csapadékos időjárás is rontott a helyzeten, nem is beszélve a munkálatokat irányító Zichynek a Körösök szabályozásához történt távozásáról.52 A nehézségek ellenére azonban 1829-ben mégis hozzáláttak Somogybán is a lecsapolás kezdetét jelentő és azt biztosító berki zárógát építéséhez. A költséges zárógátak készítése a munka menetében elsőrendű fontosságú volt „azon talp igazságból; hogy az örökös vízi völgyekben az ásás tsak három módon lehetséges. a) Vagy a völgyben, az ásás ideje alatt minden felülről alá jövő folást rekeszt gáttal végképpen el tartóztatni a munkástól, b) Vagy a völgy szélén ideig- len tartó, a vagy utóbb másra használható új csatornyát ásni a kemény földbe, hogy ebbe addig a völgynek vizeit félre lehessen szorítani, méglen a völgy közepén tart a munka, c) Vagy pedig ha természetes víz ágy vagyon a völgyben, mellynek partjai között nyáron vagy ősszel a folyó víz meg fér, a völgynek egyéb része száraz, és a földje tömött, akkor víz húzó szerekkel a szivárgó vizet huzatva, az ásáshoz férést meg lehessen szervezni.”03 Somogybán az első évben csak tavasszal dolgoztak, ahol „a szinelési munkák04 kezdődtek május holnap 10-én és elhagyattak július 11-én, ahol is először Ns. Somogy Vgyében meg jelentek 668 (munkások), és 60 föld hordó kotsik, kik a berki 1400 öl hosszú töltésből 5 öl alsó szélességre és 2 öl magasságra végeztek 400 öleket.”35 1830-ban az első ásás munkájával már a berki zárógátig értek el, azonban a vármegye nem biztosítván kellő számú munkást, a munkával már szeptember elején leállottak. A következő évben a Fészerlaknál készített gáttal egyidőben már látszott az előző év eredménye, mivel a berki gát alatti szakaszon 50 hold- nyi kiszáradt berekben már az irtással is végeztek. A végzett munka sikerét nagyban veszélyeztette és le is rontotta a rendkívüli csapadékos időjárás, mert a magas vízállás miatt elsősorban az elkészített csatornaszakasz megtartására kellett törekedniük. Ez annál is inkább nehéz feladat volt, mivel a tolnai szakasz csatornamélysége átlagban 5-8 láb volt, addig Somogybán a felsőbb szakaszon már elérte a 8-10 láb (2,5-3,2 m) mélységet is.56 A somogyi munkálatok egyetlen jelentősebb megakadása 1831 őszén következett be, amikor a vármegye augusztus 3-i végzése alapján az adózó népet minden közmunkakötelezettség alól felmentette a közelgő pestisjárvány miatt.07 A folytatásra így csak a következő év tavaszán került sor, melynek legfontosabb munkája a keceli malomgátra történő zárógát építése volt. A zárógátak által feltartóztatott vizek természetesen jelentős károkat okoztak a környékbeli földekben. Szentjakab panasszal fordult a vármegyéhez, hogy a fészerlaki zártöltés miatt rétjeik teljesen víz alá kerülve, használhatatlanná váltak és nemcsak állataikat nem tudják kiteleltetni, de képtelenek a katonatartással járó költségek megfizetésére is.58 Hasonló panasszal jelentkeztek a mosdó- siak, kiknek 16 holdnyi kukoricájuk ment emiatt tönkre. Panasszal jelentkezett Kaposvár elöljárósága is, mivel régóta használt nagygáti és káliéi berki földjeiket és legelőiket az uradalom a szabályozással együtt ki szándékozik venni kezük alól, noha ők még a csatornázás költségeit is megajánlották a további használat fejében.59 Jelentős hasznot hajtott viszont a birtokosok egy részének a földjükön táborozó hatalmas munkássereg, mivel annak - piaci jellegű - ellátását az illető földbirtokosok is biztosíthatták, igaz - a miklósvári döntés értelmében - mindenJOO
