Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kanyar József: Adatok Somogy megye művelődéstörténetéhez a XVIII. század második felében (1770-1789)
mester, vagy praeceptor (Gige, Hedrehely, Hetes, Istvándi, Kadarkút, Kónyi, Nemesdéd, Somogyaszaló, Somogyjád, Szenna).29 Sok feljegyzés olvasható a Rá- day-levéltárban lévő protocollum agentialéban is a somogyi iskolamestereknek az ellenreformáció által történt elűzéséről és elmozdításáról. 1746-ban igen sok helyről elűzték a tanítókat a megyében. 1770-ben a böhönyei iskolamestert is elmozdítással fenyegették abban az esetben, ha lelkészi szolgálatot is végez a gyermekek oktatásán kívül.30 A megyében átlagosan 20-70 Ft volt a tanítók fizetése. A tengődi református iskolamester fizetése az alábbi 11 tételből tevődött össze: 1) 30 Ft készpénz, 2) búza 12 kila, 3) őszi és tavaszi terményből 4 kila, 4) 2 rét termőszénája, 5) a földet bíró jobbágyok gyermekei után 1 mérce termény, a földet nem bírók gyermekei után 50, az özvegyek gyermekei után pedig 25 pénz, 6) minden gyermek után i canicularis (nyári) csirke vagy egy font hús ára, 7) a halott utáni harangozásért 10 krajcár, 8) a káposztás és veteményes kert termése, 9) bor kol- lekta, 10) a kenderföld temése, 11) fűtőpénz 1 garas és egy szál gyertya.31 A XVIII. század népiskoláinak tanítói a kor „cselédei” voltak, „a fizetés csekélysége, s a szokásos gyakori változtatások miatt” lehetetlen nem úgy tekinteni rájuk, mint a kor vándorló, szellemi napszámosaira, akiknek még a fizetése sem volt jobbnak és többnek mondható a cselédek konvenciójánál. A század első felében egy 1732. június 30-i kaposvári uradalmi összeírás szerint: ,,A mester fizetése 10 Ft volt.”32 A látrányi római kath. tanítónak: Nagy Istvánnak is 10 Ft volt 1749-ben az évi fizetése.33 Az ugyancsak odavalósi református nőtlen tanítónak: Sümegi Istvánnak is szegényes volt az élete a csekély jövedelem miatt.34 A foki kath. tanítónak is évi 8 Ft volt a fizetése. A buzsáki tanítóé pedig 1748-ban 20 Ft. A sávolyi kath. tanítónak: Pecsöli Istvánnak is leikekként 1/4 pozsonyi mérő gabona és 10 dénár, 2 szekér széna, 12 szekér tűzifa és 4 köböl őszi mag volt 1748-ban a fizetése.35 1748-ban Taszáron is igen szegényes volt Egervári György tanító, bár jó erkölcsű és jó hírű ember volt (,,vir pius et bonae famae”), igen szegényes házacskában és kiskonyhában húzta meg magát, amelyhez egy düledező istálló is tartozott.36 A gigei mester fizetése (templomi és nótáriusi szolgálattal együtt) 80, a csökölyié 56, a belegié 65, a kisasszon- dié pedig 70 Ft volt az 1789-es összeírások szerint. A XVIII. századi népiskolai tanítók jövedelméhez összehasonlításul ideiktathatjuk egy 1781-es szolgarendi limitációból — amelyet a vármegye is magáévá tett hivatalosan - azt, hogy egy öreg kocsisnak 24, egy majorgazdának 22, egy öregbéresnek 18 Ft volt az évi fizetése.37 Ám e kevés tanítói fizetést sem folyósították rendszeresen, ezért panaszolta Kilitiben Almási István, hogy már 4 esztendeje dolgozik a faluban, de még mindig nem folyósították a fizetését.38 A íiatal fajszi mester is jobb fizetésért könyörgött az összeíróknál évi 45 forintos jövedelménél. Az attalai mester panaszát is feljegyezték a szolgabírák: „Az új kontraktust jóllehet kiadták, de meg nem tartják, sőt a régi restanciámat sem vehetem be, úgyhogy naponként a megevő kenyerem sincs.” Nyilván nem volt egyedi eset a marcaliaké sem 1789-ben, ahol is az összeírok határozottan szóvá- tették, hogy csak a jó gazdák tudnak fizetni a mesternek, a szegények nem. Csupán a kaposvári tanítóknak volt magasabb a fizetésük. 1775-ben Császár Péter és Nemsur Mihály kaposvári tanítók 50 tanulót tanítottak olvasásra, Írásra és a hittan szabályaira. Jövedelmük ezért 185 forint 50 krajcár volt, amely az iskola pénzéből, szántóföldből, vegyes gabonából, a lakosság által gyűjtött A8
