Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Györffy György: Koppány lázadása
Ilyenek a 20-nál nagyobb számmal lévő Örs, Berény, Varsány, Ság és a kb. 10 falunévben képviselt Kazár, Kálóz (Xwalis) ’khwárezmi’, Oszlár (török as-lar ’alánok’), Battyán és Ladány falunevek. Később beköltözöttt katonaelem nevét őrzik a Besenyő, Nándor (onogundur ’bolgár’) és Várang ’varég’ népnevekből képzett falunevek.8' Ami a magyar és kabar törzsnévvel nevezett katonaságot illeti, ezek telepítése a X. század folyamán történt és a folyamat a magyar államalapítással záródott. Arra nézve, hogy az 1000 körüli telepítések alkalmával milyen törzsnevek szerepelnek, az 1000 körül a vármegyeszervezetbe bekapcsolt határvárak szomszédságát kell megnéznünk. Az ide sorolható Gömörvár alatt Kér és Keszi, Borsodvár mellett Berény és Besenyő, Sopronvár közelében Örs, Nógrádvár körül pedig Berény, Jenő, Ság és Tolmács található.98 Ha most ezeket tudva megnézzük Somogy megye környékét, azt látjuk, hogy a Balaton és Ürhida közötti nyílt térséget Örs, Berény, Keszi, Berény, Kálóz, Ladány, Keszi, Ság és Kér falvak láncolata zárta el. A falvak átlag 5 km-re vannak egymástól. E falusor mögött Veszprém vár előterét két Kér falu őrizte. A besenyőktől védett Sárvíz jobbpartján és folytatólag a Kapos mellett egymástól nagyjából egyenlő távolságra Kálóz, Örs, Besenyő, két Székely, Keszi, Berény, alább Kozár és Jenő található. Közvetlenül Somogy megye tolnai határán is találunk Nyék, Keszi és Kér magyar törzsnevet, Értény (Ertim) besenyő törzsnevet, továbbá Ság, Várong, és Örs falunevet, és a sort a Kapos folyó partján Dombóvár X. századi építésű földvára zárja le. Ez a telepítéssor, amely a tolnai Koppány birtokközpont88 körül csomósodik, részben lehet utólagos betelepítés is a legyőzött Koppány családi birokára s alkalmasint hozzákapcsolható a Somogy megyében észlelhető telepítésekhez. A Mecsek és Sárvíz előterében történt telepítést kiegészíti, hogy a Tolna vár feletti természetes kijárót szintén egy-egy Kér és Örs faluval zárták el. Végül a Zalavár és Dráva közötti nyílt átjárót Keszi, Ság, Tolmács és Kazár faluk sora őrizte.100 Ezek a határvédelmi szempontból megmagyarázhatatlan jelenségek úgy nyernek értelmet, ha feltesszük, hogy Taksony, vagy még inkább Géza körülzárta Koppány dukátusát, Somogyot. Amikor Géza fejedelem meghalt, Koppány azzal kezdte, hogy ostrom alá vette Veszprém várát és magának követelte Géza feleségét, Szent István anyját Saroltot.101 Ez nyilvánvalóan a levirátus jogigényének jelentkezése. A krónika azon szavait, hogy Koppány vérfertőző házasságra (incestuosum connubium) akart lépni Sarolttal, az ószövetség azon helyével magyarázom (3 Mózes 20, 21), mely szerint: „Ha pedig valaki elveszi az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés az”101’ Magának a lázadás leverésének történetére egyetlen hitelt érdemlő forrás van, a krónika elbeszélése, amely Vencilin családjában hagyományozod ott apáról fiúra, ill. nagyapáról unokára. Ez azonban azt is jelenti, hogy olyan forrással állunk szemben, amely Vencilin szerepét illetően elfogult. Nem merjük biztosnak tekinteni, hogy Vencilin volt a sereg vezére és az is kétséges, hogy személyesen ő ölte-e meg Koppányi; ezek ui. olyan legendás motívumok, amelyek az utódok hagyományaiban könnyen tapadnak a hérosszá magasztosult őshöz. Abban nincs okunk kételkedni, hogy Vencilin részt vett a csatában, mindamellett 18
