Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Györffy György: Koppány lázadása
feltűnő, hogy nevét nem őrzi valamely gondjaira bízott vár neve, és nemzetségét sem róla nevezték el, hanem fiáról, Rádról.103 A Rád nemzetség törzsbirtoka a Somogy megyei Rád falu volt; első ismert tagja a XIII. század elején élt Chundm ugyanúgy őrzi nevében a seregvezér Cunti-Chunt-Hunt emlékét, mint az Őreitől leszármazó Harc nemzetség XIII. századi Poznan tagja Poznan-ét, és ugyanúgy a legyőzött Koppány területén kapott birtokot, mint Őrei. A Vencilin családjában átörökített hagyomány emellett éles társadalmi megkülönböztetést tesz, amikor Hontot és Pázmányt principes-nek, Vencilint pedig hospes-nek mondja. Ebből inkább az derül ki, hogy ő a Hont és Pázmány vezette sereg egy jeles vitéze, vagy tisztje volt. Erre látszik mutatni az a körülmény is, hogy Vencilin nevét látszólag Vencsettő helynevünk tartotta fenn, amely a két közelében fekvő Rád faluval együtt Pázmány bihari dukátusa területén található.i0a Bár a Vencilin utódai által megőrzött hagyomány a dédapa szerepét legendásan felnagyította, egészében hitelesnek tekinthető. Eszerint István Géza halálakor összehívatta a főembereket (convocatis proceribus), nyilván apja székhelyére, Esztergomba. Koppány támadásáról értesülvén maga sereget gyűjtve (congregato exercitu) ugyanoda vonult. István, mint trónörökös a dukátust birtokolta és feltehetően a nyitrai du- kátusban tartózkodott feleségével, Gizellával és az őt kísérő német testőrséggel együtt, amelyet Henrik bajor herceg adott nővére őrizetére. Esztergomban övezték fel először karddal (primitus accintus est gladio). A hagyomány ezt a csata előtt szokásos karddal való felövezés rítusával azonosítja. Hogy ez az európai ritus Magyarországon is meghonosodott, azt bizonyítja a fiatal II. Géza esete, akit az 1146-i Lajtamenti csata előtt gyermekkorában hasonló módon egyházi szertartás kapcsán egy fatemplomban öveztek fel karddal. A XII. század közepén írt magyar krónika szerint: Rex . . . ordinatis agminibus cepit ire contra hostes suos. Sed et sacerdotes ... implorabant auxilium domini nostri ]esu Christi. . . Rex autem accintus est gladio.106 Ugyanezt az eseményt Freisingi Ottó így írta le: ... rex in predicto campo ad quandam ligneam aecclesiam accedit, ibique ab episcopis - nam eo usque in puerilibus annis positus nondum militem induerat, - accepta sacerdotali benedictione ad hoc instituto armis induitur.m Hogy ez a szokás már korábban is elterjedt, bizonyítja Adelbold, aki II. Henrik Vitájában elmondja, hogy a király (1003 tavaszán) a szlávokkal vívott merseburgi csata élőt Szent Adrián kardját öltötte magára (gladium sancti Adriám mártír is . . . accepit. Quo accintus . . . ).m Bár a hagyomány István karddal való felövezését a csatát közvetlenül megelőző rítusként adja elő, a helyszín ennek ellentmond. Koppány Veszprémet ostromolta, amikor Istvánt Esztergomban karddal övezték fel. Ez pedig azt jelenti, hogy István felövezése nem a csata alkalmából történt, hanem más alkalomhoz kapcsolódott. E kérdés megítéléséhez tudnunk kellene egyrészt, hogy a krónikaíró idejében milyen más alkalommal végeztek karddal való felövezést Magyarországon, azaz, hogy mire gondolhattak a hagyomány átadói és feljegyzője 1100 körül, másrészt, hogy 997-ben ténylegesen milyen nyugati ritus jelenhetett meg Magyarországon. A kettő ui. nem szükségszerűen azonos. 19
