Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)
A konyhakerti növények termesztése viszont meglehetősen szűk területre korlátozódott. Ezek termesztése csupán helyi szükségletet elégített ki. Ami a mezőgazdasági napszámbéreket illeti, ezek évszakonként változtak: a téli hónapokban alacsonyabbak voltak, tavasztól őszig pedig valamivel magasabbak. Megszabta az is, hogy a munkás ellátást is kapott, vagy pedig a maga kenyerén dolgozott. A napszámbérek a kamarai kerületben 30 krajcár és 1 forint között mozogtak. A borkereskedelemmel kapcsolatban a kamarai jelentés beszámolt a terméseredményről és a bor kereskedelmi forgalmáról. A szőlőtermelést a történelmi borvidékeknek megfelelően: mecseki-villányi, szekszárdi, somogyi Bala- ton-vidéki tájakra csoportosította. A borkereskedés az 1870-1880. közötti évtizedben évről-évre nagyobb méreteket öltött. Ez abból következett, hogy a szőlővel beültetett terület is jelentősen növekedett. A kamara kerületébe tartozó három megyében 10 év alatt 17022 kát. holdat telepítettek be szőlővel. Ha 1881-82-ben a kamara területén 103 046 kát. holdnyi szőlőterület volt, 12 hl átlagtermést véve alapul,- az évi össztermést 1 236 552 hl-re lehetett becsülni. Ennek egyötöd része fogyott el a kamara területén, négyötöd részét pedig a kamarai kerületből kiszállították. Ha ez a mennyiség hektoliterenként 12 Ft-ért értékesük, évenként 10 727 940 Ft bevételt jelentett. A borkereskedők száma: Baranyában 24, Somogybán 5, Tolnában 60 volt. A borexport Svájcba, Olaszországba, Németországba, Romániába, Boszniába irányult.16 Palackozott borokkal Villányban, Szekszárdon és főként a kamara székhelyén foglalkoztak. Pécsett a két Littke és Szeifricz borkereskedők végeztek borpalackozást. Ugyancsak ők foglalkoztak pezsgőgyártással. Volt kezdetleges konyakgyártás is. Krausz és Grosz 1880-ban Gyönkön felállított konyakfőzdéjében. Mivel konyakgyártáshoz a szőlőtörkölyt használták, azért nem tudott elterjedni, mert ebből a kamara területén un. munkásbort készítettek, amelyet Pécsett rossz latinsággal „vinus”-nak neveztek. A munkásbornak fel nem használt törkölyt pedig pálinkafőzésre fordították. A kamara területe általában filoxéramentes volt. Egy-két helyen jelentkezett ugyan a betegség, de szénkéneggel leküzdötték. Pécsett ekkor kb. 1000 olyan szőlőmunkás élt, akik kizárólag szőlőmunkával keresték kenyerüket. A szőlőmunkások szakképzésére a kamara megyénként téli tanfolyamok tartását javasolta, amelyeknek költségét a szőlősgazdákra kívánta hárítani. A gyümölcskereskedés nem alakult kedvezően a kamara területén, mert 1882-ben a gyümölcstermésre nem volt kedvező az időjárás. Igen korán tavaszo- dott, márciusban a gyümölcsfák már kivirágoztak, s az áprilisi fagyok tönkretették a szépnek ígérkező termést. A gyümölcstermesztés még különben sem volt tervszerű a kamara területén. Kereskedelmi export szempontjából még a szőlő volt a legjelentősebb. Ebben a tekintetben első helyen a pécsi szőlők álltak, különösen a spanyol és a muskotály fajták. Ezeket Bécsbe, Prágába, Brünnbe, Boroszlóba, Teschenbe szállították. A külföldre irányuló forgalmat azonban nagyon lecsökkentette a szőlőre kivetett magas kiviteli vám. Néhány dunamelléki községből a szőlőt Budapestre szállították. Budapestre irányult a forgalom többek között Paksról is, ahol a kofák 1 Ft-ért a sző169
