Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)
löt összevásárolták és Budapesten 3 F-ért árulták. A szőlőszállításra alkalmas kosarakat a pécsi fogház rabmunkásokat foglalkoztató műhelye készítette. Még a budapesti kamara területén működő exportőrök is itt szerezték be a kosarakat. A mohácsi és a dunaszekcsői szigeteken jóminőségű alma termett, gesztenye pedig Somogybán és a Mecsek lejtőin: Pécsett, Pécsváradon, Zengővárkonyban és Apátvarasdon. Szilvát, cseresznyét, meggyet, kajszit és őszibarackot bőven termeltek mind a három megyében. Az állatkereskedés szintén függvénye volt az állattenyésztésnek. Már pedig a lótenyésztés kivételével, az állattenyésztés nem állt magas fejlettségi fokon a kamara területén. Mivel az istállózás még nem terjedt cl, az állattenyésztésnek általában a rétek és legelők mennyisége volt a fokmérője. A szarvasmarha tenyésztésnek hátránya volt, hogy a birtokelkülönítésekkcl a legelők megfogytak és szántóföldekké váltak. A pécsi kamara területén 1867-1881-ig a rét és legelő területe 123 554 kát. holddal csökkent. Ennek volt a következménye, hogy Baranya, Tolna és Somogy megyékben 1870-1880-ig a szarvasmarha létszám is 22 049 darabbal kevesebb lett. Ez viszont maga után vonta a szarvasmarha árak, főként a marhahús árának emelkedését. A marhakereskedelem a vásárokon bonyolódott le. Nagyobb vásárok voltak Baranyában: Pécsett, Bolyban, Siklóson, Mohácson, Görcsönyben, Vajsz- lón, Szabadszentkirályon és Mágocson; Somogy megyében: Kaposváron, Szigetváron, Nagyatádon, Barcson, Toponáron, Szilben, Szulokon és Nagyberkin; Tolna megyében: Hőgyészen, Tevelen, Szekszárdon, Dombóváron, és Bonyhádon. Megfogyatkozott a juhállomány is a kamara területén, ami szintén a legelők és rétek felszántásának volt a következménye. A juhok száma 1870-80-ig 324695 darabbal lett kevesebb. Lótenyésztés terén azonban a pécsi kamara megyéi országos viszonylatban is az élen voltak. A lótenyésztők a tenyészanyagot a helyi viszonyoknak megfelelően választották ki. Somogy megyében inkább a könnyebb, Baranya és Tolna megyékben pedig a nehezebb lovakat tenyésztették. A szentlőrinci, dárdai, sely- lyei, bikali, bellyei, hőgyészi, hidjai, ozorai, sütvényi, kisgáti, zádori, somogy- vári, hencsei, szentmihályfapusztai, lengyeltóti és berzencei uradalmak méneseket tartottak. A lókereskedelemre jó hatással volt a Somogy vármegyei Gazdasági Egyesület kezdeményezése, amely abból állott, hogy Kaposváron minden tavasszal lóvásárt, illetve lóárverést rendeztek. Ezen a vásárlókat közvetlen kapcsolatba hozták a tenyésztőkkel. 1881-ben a kaposvári tavaszi árverésen no ló kelt el 389 Ft átlagáron. Kaposvárról nemcsak Budapestre és Bécsbe szállítottak lovakat, hanem Bajor-, Cseh- és Morvaországba is.17 A sertéskereskedelem élénk volt a kamara területén, hiszen Somogy és Baranya megyék első helyen álltak a Dunántúlon a sertéstenyésztésben is. Az 1870. évi állatszámlálás szerint Somogy megyében 170000, Baranyában 165000, Tolna megyében 80 000 volt a sertések száma. Baranya megyében különösen az Ormánság járt elöl a sertéstenyésztésben és itt voltak a legnagyobb sertésvásárok. Évenként a kisgazdák a sellyei vásárokra 35 000 db-ot hajtottak fel, Vajszlóra pedig még ennél is többet. A Dráva vidékén egyaránt tartottak hús- és zsírsertéseket. A sertésállomány nem volt tiszta fajtájú, leginkább a szerb mangalica, 170
