Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban
tartották-teleltették, amely épületeket még leltárfelvételre sem érdemesítettek. A hivatkozott rendfőnöki rendelet egyik kitétele - ,,A Rend kezdettől fogva oda irányozta minden gondját, nem kímélvén a beruházásokra szükségelt semmi költséget, hogy a józanul követelhető legmagasabb gyümölcsöztetésig emelje a gazdaságot” ezideig kevés fedezettel bírt, megvalósítása a következő időszakra maradt. Az épületleltár hiányossága más ponton is éreztette káros hatását. Az uradalom ugyanis nem rendelkezett megfelelő magtárakkal sem. Kemény tiszttartó pl. 1879-ben készült jelentésében az uradalom gabonaértékesítési gondjai egyik okaként éppen a rossz tárolási viszonyok miatt bekövetkező terményromlást jelölte meg. Mint jelentésében hosszan ecsetelte, a tisztek két alternatíva közt választhattak, vagy cséplés után azonnal, tehát áron alul adták el a termést, vagy vállalták a majdnem biztosan bekövetkező dohosodás veszélyeit.49 Az uradalomról alkotott képen nem sokat javít az állótőke megoszlásának vizsgálata sem. A gépekkel való ellátottság nagyon alacsony, hiszen az elevenleltárnak uradalmi átlagban még 20 %-át sem teszi ki a Sporzon vagy Goltz által jónak tartott 33-50 %-os arány helyett. Azon túl tehát, hogy az állótőke és az alaptőke között sem volt meg a kellő arány, az állótőkén belüli megoszlás is kedvezőtlen volt. Egyedül az elevenleltár éri el azokat az értékeket, amelyeket Goltz a nagyüzemi gazdálkodás folytatásához minimálisan szükségesnek tartott. A viszonylag magas érték összefüggésben állt az uradalom igaerő szükségletével, de - amint már szó volt róla - ebben az arányban benne van az egyébként forgótőkének számító hízóállomány értéke is. Végezetül fel kell még hívnunk a figyelmet azokra az aránytalanságokra is, amik a kerületek között mutatkoznak. A két balatonparti kerülettől - Dör- gicse, Őszöd - eltekintve a kerületek természet- és gazdaságföldrajzi adottságai nagyjából azonosak voltak. Az uradalom négy központi gazdasága - Mernye, Gölle, Taszár, Hetény - elhelyezhető egy 15 km-cs sugarú körben, mégis azt látjuk, hogy, míg Mernye és Taszár 15,7, illetőleg 15,5 %-os állótőke részesedésével jócskán meghaladja a „nagyon extenzív” fokot, Gölle és Hetény az uradalom két legnagyobb és legértékesebb kerülete a Goltz-féle legalacsonyabb minősítést sem érik el. Az elmondottak alapján nyilvánvaló volt tehát, hogy a fejlődésnek az épülettőke és az állótőke emelése, illetve az állótőkén belüli aránytalanság megszüntetésének irányába kellett haladnia. Szemügyre véve a 2. és 4. számú táblázatokat, kiderül, hogy a tulajdonképpeni kapitalista fejlődés első 2 évtizede lényeges változásokat hozott. Az épülettőke részesedése több, mint megháromszorozódott, annak ellenére, hogy valamelyest a földérték is nőtt. Hasonlóképpen emelkedett az uradalomban használt állótőkék aránya is. A filoxéra pusztításokkal sújtott Dörgicsét kivéve, az uradalom minden kerülete elérte legalább a „nagyon extenzív” fokot, sőt Őszöd, nyilván a Balaton déli partján már korábban megépített vasút hatására is elérte „a közepesen extenzív” fokot. Az 1897/98-as évről készült felvétel érzékletesebb lesz, ha szemügyre vesz- szük az 5. és a 6. számú táblázatokat. Az 5. számú táblázat első oszlopából kiderül, hogy a föld ára valamelyest nőtt. A növekedés mértéke, nagyobb volt a kimutatottnál, miután Göllében, Dobszán bizonyos földterületek elidegenítése, Dörgi- csén pedig a szőlőpusztulás által bekövetkezett művelési ágváltozás következtében 147
