Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban
a telekértéktőke csökkent. A föld árának növekedése az azt szabályozó törvényen túl50 összefüggött az időnkénti meliorációval. Legdinamikusabban az épülettőkék részesedése nőtt az eltelt 20 év alatt. Ez érthető is, hiszen ezen a ponton volt a helyzet a legtarthatatlanabb. Az e célra fordított összegek felhasználását demonstráló 6. számú táblázatból előtűnnek annak a vitának a következményei is, amely a 70-es évek végén folyt éppen a beruházások kapcsán. Mint látjuk, az első 5 év nagy nekirugaszkodása 1884 után erejét veszti. Ennek nemcsak az lehetett az oka, hogy ekkorra az uradalom a legnélkülözhetetlenebb épületeket felépítette, és valamelyest az ütem feszességén lazíthatott, hanem látnunk kell mögötte a Kalmár rendfőnök által közvetített - fentebb érintett — consistoriumi határozatot is. Befolyásolták továbbá a beruházások ütemének alakulását a 80-as évek gazdasági nehézségei is, amelyek az uradalmat is takarékosságra szorították. Az összesítésben felvett harmadik 5 év aztán valamelyest ismét növelte a beruházások lendületét. Kevésbé volt dinamikus az elevenleltár gyarapodása, bár a sorozatos állatvésszel sújtott Dörgicsétől és Várongtól eltekintve értéke mindegyik kerületben nőtt. Az állótőke másik alkateleme a századfordulón már jelentős szerepre igényttartó gépkészlet fejlesztése viszont - úgy tűnik - elkerülte az uradalom figyelmét. Gyarapodásának üteme hajszálnyival elmaradt az állótőke növekedésétől, azaz értéke relatíve csökkent. A számokat tekintve, egyéb irányú kutatások nélkül is nyilvánvalónak látszik, hogy a cséplés, esetleg a szántás kivételével a gazdasági munkákat a 20 évvel korábbi helyzethez hasonlóan, változatlanul igaerővel végezték. Mint a 4. és az 5. számú táblázatból kiderül, csökkent valamelyest a kerületek közötti aránytalanság is, bár az uradalom még messze volt attól, hogy egységes benyomást kelthessen. Az uradalom irányítóinak bölcsességét dicséri, hogy az egységesülés láthatóan a korábban jobb helyzetben lévő kerületeket nem sújtotta, inkább csak a fejlesztés ütemében mutatkoztak különbségek. A már tárgyalt Dörgicsét kivéve, csak Taszár viszonylagos stagnálása üt el a többi kerülettől. Lemaradása — melynek indoklása a további kutatás feladata lesz - annál is feltűnőbb, miután vasútállomással rendelkezett, és a rohamosan fejlődő megyeszékhely szomszédsága is éppen ellenkező folyamatot indokolt volna. A fentiekben megrajzolt kép alapján, tehát egy erősen extenzív nagybirtok körvonalai rajzolódnak elénk, ugyanakkor előtűnik egy nagyon határozott, céltudatos törekvés is, amely a fejlesztendő területek rangsorolásában, szinte mindenre figyelve, igyekszik az uradalom töretlen fejlődését biztosítani. A következtetés érvényességén - úgy hisszük - az sem változtatott lényegesen, hogy kényszerűségből figyelmen kívül kellett hagynunk a forgótőke ellátottság helyzetét. A rendelkezésre álló adatok más jellegű csoportosításával azonban felmérhetjük az uradalmi gazdálkodás eredményességét úgy is, hogy a többivel együtt a forgótőkét is figyelembe vesszük. A 7. számú táblázatunkban ugyanis ezt tettük, amikor is a földek területének, értékének és a kiválasztott évben a preliminált jövedelemnek az ismeretében számításaink eredményeit demonstráltuk. A táblázatba foglalt számokkal kapcsolatosan valamit elsőként le kell szögezni. A számítás alapját a meghatározott jövedelemminimum jelenti, azaz egy olyan érték, amely hozzávetőlegesen 10 év tiszta jövedelmének számtani középarányosával esik egybe. A kiválasztott évek tényleges eredménye tehát lehet 148
