Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban
A szervezeti változást hozó rendelet nem is késett tovább. Még ez évben, 1875-től kezdődő hatállyal megszüntették a kormányzó személyéhez kötött korábbi egykézi gazdálkodást, és helyette más szerzetesrendi birtokok tapasztalatai alapján a kormányzóból, segédkormányzóból, számvevőből és a világi tiszttartóból összeálló tanács által gyakorolt, az uradalmi decentralizálás irányába ható kollektív tiszti-vezetési rendszert állították.28 A létrehozott igazgatótanács első jelentősebb próbatétele az új százalékos rendszer kidolgozása volt, melynek elrendelésénél a Rendkormány Polák véleményét meghallgatva, csak „azt az egy követelményt tűzte ki, hogy a prcliminált jövedelem mennyisége” érje el vagy legalábbis közelítse meg egy hasonló terjedelmű házi kezelésű uradalom jövedelmének és egy ugyanakkora nagy bérlet után járó bérleti összegnek az együttesét. A tiszttartóvá kinevezett Keményt pedig utasították az uradalmi becsii lefolytatására.29 Az előrelátó és tapasztalt Kemény megbízatása kézhezvétele után, nem nagyon tudva az új rendszer alapelemeiről semmit, válaszlevelében figyelmeztette a Rendkormányt, hogy a Domanek rendszere körüli - már fentebb érintett - vitát elkerülendő, szigorúan határozzák meg a készpénz és a beszámítások arányát, hogy a különbözet a fejlesztésre felhasználható legyen.” Levelével egyidőben, 1875. január 5-én, mindössze 11 napos határidőt hagyva, elrendelte a tiszteknek a gondjaikra bízott kerületek felértékelését.30 A tárggyal kapcsolatos III. sz. körlevélben Kemény négy pontban foglalta össze a leltározással kapcsolatos követelményeket. Mindenekelőtt a számadásokból kitörölni rendelte a használaton kívül lévő, vagy elavult szerszámokat, eszközöket. A becslés alapját - mint írta - nem az eredeti ár fogja képezni, hanem a jelenlegi érték. Az 50 forintnál magasabb egyedi áras eszközök számítanak csak gépnek, ezek évi kopásaként 5 %-ot, a többi eszköznél 8 %-ot rendelt évenként levonni. Az állatállományt meglehetősen egyszerűsítő módon kívánta értékeltetni, a juhokná! 2 év, lovaknál 4 év, szarvasmarháknál 4 év, sertéseknél 1 év alatti és feletti állományt választva csak szét. A leltározásra hagyott nagyon rövid idő és a felületesnek tűnő szempontok arra látszanak utalni, hogy Polák készülő rendszere nem kapott sokkal egzaktabb alapokat, mint korábban Domaneké. Az 50 forinton felüli gépek 5 %-os amortizációja, bár alacsonynak látszik, mégis elfogadható volt, lévén szó elsősorban gőz- és cséplőgépekről. Az eszközöknél alkalmazott 8 %-os leírás mindenképpen nagyon alacsony volt, hiszen a közel egykorú kortárs szakvéleménye szerint a használt eszközleltárnál csekély kopást figyelembe véve is az évi levonás a becsérték 12-14 %-a körül mozgott.31 Az állatállomány értékelése sem mondható megnyugtatónak, hiszen az életkor figyelmen kívül hagyása mellett a fajta- összetétellel kapcsolatos minőségi különbségeket is elmosta. Jobb híján , azonban Polák sem tehetett mást, mint a kapott összesítések birtokában munkához látott. Tervezete'alapján a Rendkormány 1875. június 27-én életbeléptette az új osztaléki rendszert. Polák rendszerének alapvető sajátossága volt, hogy az uradalomnak a renddel kapcsolatos tartozását és a gazdálkodásból eredő tisztajövedelmet - amint majd látni fogjuk - kettéválasztotta, pontosabban az eddig is meglévő általában vitatott kettősséget elismerve, azt rendszere középpontjába helyezte. Elaborátumát az alábbi figyelemre méltó mondatokkal kezdte: „Minthogy korunkban a’ mindinkább lábrakapó bérleti rendszert a Kegyes Tanítórend Kor140
