Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)

Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban

mánya »Custodiatus« nevű jószágán életbe léptetni nem óhajtja, de a’ bérleti rendszer nyújtotta nagyobb jövedelmezést sem ignorálhatja: kétségkívül méltányosan jár el, midőn a’ »Custodiatus« összes adóján kívül a’ tovább is majorsági kezelésen hagyandó Uradalmának összes belsőségi, rét, szántóföld, és szőlő 1200 n-öles telkei után a’ Somogybán és szomszédságában a’ bérlők által fizetni szokott 7-8 forint helyett 4 1/2 forintot, s csak Hetény és Taszártól 5 forintot - a’ legelők után Heténytői 2 forintot, Mernye, Gölle és Taszártól 1 1/2 forintot, s a’ többitől i forintot, - az állati tőkeérték után 6 % forintnyi tisztajövedelmet kíván.” Hasonló százalékot tartoznak a rendszer szerint fizetni a kerületek a gépek és az épületek után is azzal, hogy ezek után törlesztési részletteher is volt. Az eszközök után sem %-ot, sem törlesztést nem irányzott elő, viszont megkövetelte az ezekbe fektetett tőkék változatlan fenntartását. A földek utáni járadék - az 1878/79-ben felvett értékelés alapján a földérték 2,8-3 %-ára becsülhető - az épülettőke és az állótőke 6 %-a tette ki az alaptartozást. Az uradalommal, vagy a Renddel kapcsolatos terhek, egyrészét pl. a patronátusi költségeket, ügyvéd- és mérnöktartás költségeit, az uradalom egészével foglalkozó főtisztek illetményét -, amelyek részben a főpénztárt, illetve arányosán a kerületeket terhelték - melléktartozásnak nevezték. Az alap- és melléktartozások együttese, 117037,06 forint, mint a Rend felé fennálló készpénztartozás terhelte az uradalmat. A kijelölt terhek fedezetét az évi termel vények, vagy súlyos szükség esetén a Rend központi pénztáránál elnyerhető mérsékelt kamatozású kölcsönök, vagy, ami ezzel equivalens, rövidlejáratú fizetési haladékok jelenthették. A tiszti tantiéme alapját a tartozásokon felül beadott készpénzbeadvány 20 %-a képezte. Ennek felosztása a következő volt: a tiszttartó a vezetése alatt álló kerülettől nyert jutalékon kívül a többi kerületből is kapott 2 %-ot, a kezelő és számadó tiszt együttes 15 %-ot, az írnok 1 %-ot, a cselédség pedig 2 %-ban részesült. Domanek rendszerétől eltérően Polák visszaállított néhány korábbi jutalmat, amelyekkel az állattartásban foglalkoztatott konvenciósok fokozottabb érdekeltségét óhajtotta hangsúlyozni. Végül, eltérően a korábbiaktól, a tantiémek és a jutalmak fizetését a főpénztárra bízta.

Mint fentebb jeleztük, Polák rendszerében a tisztajövedelem és a beadvány egymástól nyilvánvalóan elkülönült, pontosabban a tisztajövedelemnek a készpénzbeadvány és a „gazdaságot értékesebbé tévő beruházások” együttese számított. A beruházásoknál követett alapelve az volt Poláknak, hogy - az eszközökhöz hasonlóan - a tőke állagának fenntartása csak folyókiadás. Az alaptőkét, vagy az állótőkét növelő minden engedélyezett beruházás a rendi pénztáron át történt, azaz a Rend a jóváhagyott költségvetés alapán a szükséges tőkét épület esetén harminc évre előlegezte, és a létesítmény, gép vagy állatállomány megszerzését követő következő évtől kezdődően évenként az illető kerületeket a 6 %-os tőkekamaton és amortizáción túl, épületek esetében a kamatozó tőke 1/30- ával is megterhelte. Ugyanez a törlesztés terhelte az állótőkét is a tartóssági idő hányadában. Ez utóbbi tartozást illetően azonban sietett a tervezet leszögezni, hogy „a jövedelmi alaptartozásba be nem tudathatik mindaddig, míg az illető tárgy fenntartása teljesen nem biztosíttatott”. Amennyiben a meghitelezett vagyontárgy a tartóssági idő lejárta előtt megsemmisült, a hátralékos tőke azonnal esedékessé vált.

Ezzel tehát nagyjából eljutottunk ismét arra a pontra, ahonnan fejtegetésünk elindult, ti. - ha speciális módon is - megtörtént a tulajdonos és a föld-