Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban
szembenállás - amint majd látni fogjuk - az uradalomban adott tőkék egészséges arányának a kialakítását is ténylegesen és komolyan akadályozta. Még bonyolultabbá tette a kérdést az, hogy a készpénznek és a beszámításoknak az arányát az alaptartozáson belül semmi sem szabályozta. A probléma mindjárt elsőként nagyon élesen vetődött fel, kiderül ez Domanck indulatos reakciójából. Axióma-szerűen szögezi le, hogy a főpénztári tisztabeadvány nem tünteti fel mindig a teljes t'sztajövedelmet, következésképpen azzal nem is lehet egyenlő. Majd így folytatja: „E sark igazságra vonatkozólag megjegyzem, miszerint a főpénztári tisztabeadvány csak annyiban számítható tiszta jövedelemnek, mennyiben az év végén átvett tőke egyenlő az év kezdetén átadott tőkével. Ha ezen tőkében hiány mutatkozik, a hiányzó tőkének értéke levonandó a tisztabcadványból; az összes már létező vagyont a tőkék képezték, ennek épségben kell fenntartatni, és csak ezután lehet szó tisztajövedelemről. Ha már el'smert dolog, miszerint a főpénztári tisztabeadványból annyi levonandó, mennyi a hiányzó tőke értéke; következik ennek ellenkezője, t. i. a főpénztári tisztabeadványhoz mindenkor annyi számítandó, mennyivel nagyobb az év végével átadott tőkék értéke az év kezdetén átvett tőkék értékénél, mert annyival a’ tulajdonos vagyona növekedett; tehát a főpénztári beadvány nem mindenkor, de nem is egyedüli forrása a tisztajövedelemnek.”J" A készpénz szemlélet erőltetése - mutatott rá - szükségszerűen vezet el a beruházási kedv csökkentéséhez, és ezzel az uradalom lemaradásához - és ez utóbbi a folyton növekvő közterheket tekintve - nagyon súlyos helyzethez vezethet. Domanek álláspontjának igazolására elősorolja a magyaratádi br. Sina-féle, a bólyi főhercegi uradalmakban szerzett tapasztalatait, és szakirodalmi ismereteire is hivatkozik.21 A Rend központjából kiinduló támadások mellett Domanek rendszerét az első év után a csalódott tisztek is egyre inkább opponálták. Mindenekelőtt kifogásolták, hogy a szőlődézsma-megváltás tőkéjét Domanek kivonta a tisztajövedelemből azzal az indokkal, hogy ha ,,a: pénztárnál előfordul 2000 frt mint szőlőváltsági kamat, a’ dézsma megszűntével ugyanannyi bormennyiség hiányzik a’ pincéből.” A kérdés körül az 1869. dec. 31-én tartott tisztiszéken majdnem tettlegességig fajult a vita. Kemény Pál véleménye szerint, Domanek rendszere a kellő üzemstatisztikai alapvetés nélkül „fellegvár fundamentum nélkül”, és helyette tantiéme kulcsként a kerületek bruttó jövedelmének 2 %-át javasolta kitűzni.” Súlyosbította a helyzetet, hogy a kérdés kapcsán megromlott Domanek és a türelmetlen természetű Polák János segédkormányzó közti viszony is. Végül a Rendkormány határozott állásfoglalása szüntette csak meg a Domanek körüli kavargást, idejekorán jött segítségével mintegy megvásárolva annak hozzájárulását a rendszere módosításához. Az 1870. július 22-én kelt és azonnal hatályba lépett határozat23 az új beruházások Domanek által propagált minősítését elfogadta ugyan, de érvényességét minuciózus körülhatárolással igyekezték csökkenteni. Pontosan körülírták, hogy milyen minőségi javulás esetén számítható be az újjáépítés. Folyókiadásként rendelték kezelni a 60 forintnál alacsonyabb egyediáras eszközöket. Az évvégi zárszámlákban mutatkozó forgótőke növekedést, mint a labilis piaci viszonyoktól függő esetlegességet kiemelték az osztalékrendszer, egyúttal a tiszta jövedelem kereteiből. A módosított rendszer előnyére szolgáit viszont, hogy definiálta a cselédség jutalékát, mégpedig a vállalati nyereség 1 %-ában. 138
