Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban
Alig helyeződött azonban a jutalékrendszer körüli vita nyugvópontra, a korábban kiéleződő viszony eredményeként Polák segédkormányzó magatartása bontotta meg a békét. Polák Jánost - aki az uradalom monográfusa szerint „a legmarkánsabb egyéniség mindazok közül, akik a kusztodiátusban működtek”24 - 1863-ban helyezték le az uradalomba segédkormányzónak, de - érezve képzetlenségét - már 1864-ben a Rend engedélyével Mosonmagyaróvárra ment, ahol két éven át rendszeres stúdiumokat folytatott. Innen került vissza az uradalomba, ahol Göl- le székhellyel átvette a közelfekvő kerületek — Taszár, Fonó, Hetény — juhászati felügyeletét, valamint az egész uradalmi erdészet vezetését. Az uradalomba visszaérkezve Polák frissen szerzett, korszerű elméleti tudása birtokában kritikusan szemlélhette és szemlélte is a kerületekben folyó gazdálkodást. A korszerű színvonaltól való elmaradást szinte mérföldes léptekkel szerette volna behozni. A korszerű tervek megvalósítását sürgető vállalkozó kedvét azonban a jó ügyhöz méltatlan türelmetlenséggel párosította, ami rövidesen helyzetének megromlásához vezetett. Korszerűsítési elképzelései a juhászat, egyáltalán az állattenyésztés átalakításán át, az önálló üzemszerű erdészet létesítéséig a gazdaságnak szinte minden ágára kiterjedtek. Számunkra elképzelései közül éppen ez utóbbi az érdekes, mert ez ügy kapcsán indítványozta már 1871-ben a Doma- nek-féle osztalékrendszer revízióját. 1871 februárjában ugyanis a Mernyén tartott tisztiszéken Polák, mint az erdészet felügyelője kérte, hogy az 1845-ben szegregált erdőüzemek és az illető kerületek között a következő gazdasági évtől vezessék be, a kerületek viszonylatában már 1864-től gyakorolt, elszámolásos rendszert. A Rendkormány az osztalékrendszer körül alig elült viharokat feltámasztani nem akarván, megbízta Polákot, hogy 1872 73-ra dolgozzon ki új osztalékrendszert. A Rendkormány az általa javasolt szigorú, piaci árhoz igazodó elszámolást odamódosította, hogy - miután az erdők adóit és kezelési költségeit a területileg illetékes kerületek viselik - méltányosságból a tűzifát ingyen, az épületfát pedig önköltségi áron kapják. A megbízatás kézhezvétele után, Polák hozzá is fogott a munkához, de - Domanekhez hasonlóan - ő is a hiányos üzemstatisztikai adatszolgáltatás falába ütközött, és talán reputációját féltve, rövidesen abba is hagyta. A munka elmaradása miatt, eltelvén az 1872/73-as gazdasági év, „exlex” állapot állt be, és a Domanekkel és Polákkal egyaránt elégedetlen, konzervatív Dornay kormányzó sietett közölni a tisztekkel, hogy a Domanek-féle tervben előirányzott öt gazdasági év elteltével új rendszer hiányában az osztalékok megszűnnek, és a 70-es évek érproblémáival különlegesen súlyosbított, 1862 előtti készpénzcentrikus rendszer áll vissza. A bejelentést követő vihar hullámai Pestig csapkodtak, a tisztek megnyugtatása ismét a Rendkormány állásfoglalásától függött. 1874. március 21-én Somhegyi Ferenc rendfőnök hosszú levélben nyugtatta meg a tiszteket, hogy az új rendszer elkészültéig a Domanek-terv hatályát meghosszabbítják. A tisztekhez szóló levélhez kát másikat is mellékeltek: egyik Polákot, másik Domanekct biztosította bizalmáról, az előbbit a további hasznos munkára buzdítva, az utóbbit a Rendkormánynak a rendszerébe vetett hitével biztatva. A tiszteknek szóló leirat egyúttal az uradalmi vezetés átszervezését is ígérte, és elrendeld az uradalom értékelt leltárának elkészítését.2' 39
