Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Bencze Géza: Adatok a Kapos-völgyi vízrendezés első időszakához (1807-1819)
A beadott földmérői véleményekből és tervekből kitűnik, hogy a lecsapo- lás kiviteli terveinek elkészítésével is valószínűleg a vízrendezési munkákban járatos megyei mérnököt, Nagy Józsefet bízták meg. Tervében leírja, hogy a pulai és a kaposvári határokban már végeztek lecsapolási munkálatokat, s így a munkát szerinte csak Pulától kiindulva kell a Kapos folyásirányával szemben elvégezni Kaposvár határáig. Valószínű, hogy az Eszterházy-uradalom a már meglevő Krieger-féle tervezet alapján végeztetett a századfordulón - az 1805-07-es rendezést megelőzően -, kisebb berekrendezést Kaposvár és Kaposújlak határában.17 Így válik érthetővé, hogy a Kapos első - nem helyi jellegű - szabályozásakor nem esik szó a Kaposvár környéki mocsarakról, amelyek ekkor még létezhettek. Nagy József felismerte azt, hogy egyetlen csatorna nem lehet elégséges a néhol több kilométer szélességű mocsár kiszárításához, hiszen vizenyősségét fokozta a Kapos völgyét jellemző völgytágulatok jelentős vízosztó szerepe is. Ezeken a helyeken a Kapos több ágra bomolva folyt széles völgytalpán, s ezt az állapotot az oldalpatakok rendezetlensége csak tovább súlyosbította. Nagy József a három öl szélességű főcsatorna mellett jelentős hosszúságú egy és két öles oldalcsatornát tervezett, részben a mellékpatakok Kapóshoz közel eső szakaszainak rendezése, részben pedig a berek északi peremén vezetve, a főcsatorna mentesítése céljából. Korának neves mérnöke, így írt tervezetében: „Ezen posványos víz ki száraztatásának csatornáját pulai helység határjánál kelletik kezdeni, és víz ellenébe ásván Kaposvár mező városnak határjában végezni azon okbul, mivel a most emlétett határokban már meg készültek a mettzések. A ki száraztatásra nem tsak egy fő csatorna, hanem több fiók árkok is szükségesek, mellyek mind a hegyekrül némellykor rohanó mind az itt sűrűbben található forrásoknak vizeit a száraztó főcsatornára vezessék. Ezen száraztó csatornának három öl szélességűnek kelletik lenni, melly egyszersmind a szomszéd uraságok között határ gyanánt szolgálhat, s a közönséges víznek le folyására elegendő; mivel a fölöttébb való essőzés, vagy fölhő szaka- dásokbul következhető áradásoknak árkokat mettzeni nem lehet, s nem is szükséges, mert ha az elől adott árkok meg készülnek a víz hamar elfoly, a hátra hagyott iszap pedig javíttya a tájékot”.ls Nagy József rendezési tervét a földbirtokosok igényeinek és érdekeinek figyelembevételével készítette el, nem feledkezve meg a Kapos mentén sorakozó, nagyszámú gátasmalomról sem. Mint láttuk, ezek voltak a szabályozás legnagyobb akadályozói, a rendezést mégis úgy kellett elvégezni, hogy a malmok megmaradjanak. Mindezt azonban csak külön malomcsatornákra való - azaz az építendő oldalcsatornákra - helyezésükkel lehetett megoldani. A már említett attalai tanácskozáson az érdekelt birtokosok a munkák irányításával Brechter Ferencet, az Eszterházy-uradalom mérnökét bízták meg. A tervezetet készítő Nagy József ugyanis, aki hites mérnökként a megyét képviselte volna, a munkák indulásának idején a drávai vízrendezések kötötték le, majd pedig 1807 telén bekövetkezett halála akadályozta meg a megye részvételét a munkák irányításában.19 Nagy József megürült helyét Széchenyi Ferenc főispán rövidesen Török Ferenccel, lyndvai és nemti uradalmainak mérnökével töltötte be, és így a fiatal, energikus szakember bekapcsolódása folytán új lendülettel folyhattak az előkészítő munkák.20 105
