Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Bencze Géza: Adatok a Kapos-völgyi vízrendezés első időszakához (1807-1819)
Az elkészült kiviteli tervet a megyegyűlés hamarosan fel is terjesztette a Helytartótanácshoz azzal, hogy egyúttal kérték a mernyei kamarai kusztos-birtok anyagi hozzájárulását is biztosítani.21 A helytartótanácsi végzés nem is váratott sokat magára, 1807. július 7-én már megérkezett, és bár az ügydarab megyei tudomásulvétele csak november 7-én történt meg, ismeretében a munkák már szinte a keltével egyidőben megindultak.22 Bár a munkákról nem sok adattal rendelkezünk, néhány fontos és érdekes következetés mégis kínálkozik. A birtokosokra kivetett hozzájárulási költségek összegét nem a Brechter által készített számítás szerint fizették, hanem - ahogy Nagy József javasolta -, a kisásott ölek száma szerint:23 Az árokmetszőknek Helység neve fizetendő f. kr. Homok ^ Taszár > 2780 846 15 Attala J Kercseliget 1032 >5 Csorna 1810 Szabadi 1635 Berki 1782 30 Mosdós 1627 45 Baté 1272 30 Kaposkeresztúr 2071 15 Toponár 1350 Szentjakab 710 Szentbalázs) Sántos / 1582 30 Összesen: 18 480 Ez a mód - amint Brechter és Nagy tervezetének összevetéséből kiderül - elsősorban a nagyobb birtokosoknak kedvezett. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy a birtokosok egy része még részletekben sem igen volt hajlandó a kivetett pénzt fizetni. Az adatok hiányában egyedül a mernyei piarista birtok számadásaira támaszkodhatunk. Az Attalára, Homokra és Taszárra kivetett összegnek csak egy hányadát (548 f 42 kr) fizették le 1807-ben Brechter főmérnöknek, azzal a meghagyással, hogy a visszamaradó összeget a munka végeztével fizetik ki.25 Számadásaikból kitűnik, hogy 1809-ben nem fordítottak kanalizációra pénzt. 1810-ben a Kapos csatornázására kifizettek 557 f 20 kr-t, továbbá 45 f 9 kr-t a munkához szükséges szerszámok vételére. A tételes felsorolásokban mégegyszer szerepelnek a „kaposi költségek”, szintén Taszáron, 277 f 28 kr-al. A kifizetéseket ezután megszüntették, a Kapos szabályozására 1811-ben már nem fordítottak pénzt.25 A lecsapolási- és költségszámítási tervezetek sehol sem beszéltek a munkaerő biztosításának kérdéséről, egyedül - mint láttuk - a kiásott ölek száma szerinti pénz- és terményfizetést rögzítették. Nyilvánvaló volt tehát, hogy az érdekelt birtokosok saját határukban maguk gondoskodtak a munkaerő biztosításáról. A lecsapolásra alakult társulás tehát a munkálatoknak csak úgyszólván formai kerete volt, kezdettől fogva Brechter - majd 1808 nyarától Török - személye volt a munkálatok tulajdonképpeni összefogója. 106
