Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)
lóson, Marcaliban, Szigetváron, Dunaföldváron és Bonyhádon. Bőrgyáraink Boszniába, Horvátországba, Szlavóniába, Erdélybe, Bukovinába, Moldvába, Ausztriába exportáltak. A bőrgyártás részére szükséges nyersbőrt nagy mennyiségben szállították be Szlavóniából. Pécsett Hamerli János kesztyűgyára foglalkozott nyersbőrök kikészítésével is. A gyárban készült kesztyűk pedig külföldön is keresettek voltak, sőt elsősorban exportra dolgozott. A kamarai kerületben volt 4 kesztyűs kisiparos, 118 szíjgyártó, 804 cipész, 874 csizmadia. Ami a szövő-, fonó- és kárpitosipart illeti, a selyemfonás és selyemszövés Tolna megyében volt a legelterjedtebb, ahol már 1836-ban létrehozták a hidjai telepet. A hidjai fonó- szövőgyár 30-40 kg selymet dolgozott fel évenként ruhaanyaggá, zsebkendőkké, nyakkendőkké. A gyár felszereléséhez tartozott 16 motollálógép, amelyet gőzerővel hajtottak, valamint 100 orsóval működő fonoda, amelyhez a hajtóerőt két lóval mozgatott járgány adta. Gyapjúfonással a három megye területén 31 harisnyakötő foglalkozott, de igen elterjedt volt a gyapjú háziipari feldolgozása is. A len- és kenderfonás kisebb arányú volt, mint az itteni len- és kendertermesztés. Nagymennyiségű gerebenezett kendert szállítottak ki Angliába, Belgiumba, Németországba és Svájcba. Kenderfonással sokan foglalkoztak háziipar- szerűen. Egyetlen kenderfonógyár volt a kamarai kerületben, amely a bellyei főhercegi uradalom területén működött. A takácsok száma Tolna megyében 675, Somogy megyében 576, Baranya megyében 176 volt. Fonal- és szövetfestéssel, kékfestéssel összesen 57 iparos foglalkozott a három vármegyében. A kárpitosok száma 12 volt. Tolna megyében működött 2 szőrtarisznyás, Pécsett i paplankészítő. A halászlálókat a Duna és Dráva menti halászok házi- iparszerűleg saját maguk készítették. A ruhaipar területén a férfiszabók száma 671, a fehérnemű és nöiruha varróké 650, a szűr szabóké 37, a kalaposoké 112, a szűcsök száma 142 volt. Somogybán 17, Tolnában 12, Baranyában 8 szűrszabó működött. A szűcsök a kidolgozott szőrméket leginkább külföldről importálták, csupán egy bőriparos foglalkozott Pécsett prémbőrök kikészítésével. Az élelmiszeripar terén a legkiterjedtebb volt a malomipar, hiszen a kamara területén 1882-ben 54 gőzmalom, továbbá 1641 vízi- és szárazmalom működött. A pékek száma 151, a mézeskalácsosoké 54, a cukrászoké 15 volt, a mészárosok és hentesek számát nem közölte a kamara jelentése. Sajt- és vajkészítést a kereskedelem számára inkább csak az uradalmak végeztek. A sátorhelyi főhercegi uradalom évente 10-15 000 hl tejet termelt és ennek egy részét sajttá dolgozták fel. Sajtot készítettek még a Dőry-pusztán, a bólyi Montenuovo-gazdaságban, a pécsi székesegyház meszesi gazdaságában, továbbá a zombai, marcali, szili és sári uradalmakban. Ugyanezekben volt vajkészítés is. A kamarai kerületben 8 kisebb sörfőzde működött: 2 Pécsett, 1 Siklóson, i Csokoládépusztán, 1 Kaposváron, 1 Tolnán, 1 Hőgyészen és 1 Tevelen. Ezenkívül működött 5 szeszgyár, amelyek termelése összesen mintegy 50000 hl körül mozgott. Az öt szeszgyár közül kettő esett Somogy megyébe (Kálmáncsa, Bala- tonboglár), kettő Tolna megyébe (Dőry-puszta, Simontornya) és egy Baranyába 175
