Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)
(Mecseknádasd). A szeszkivitel az osztrák tartományokba és Svájcba irányult. Ecetgyártást 7, szódavízgyártást mindössze 8 vállalkozó űzött a kamara területén. A vegyészeti ipar keretébe sorolt keményítőgyártással csak a Baranya megyei Óbányán és a Somogy megyei Lábodon foglalkoztak. Búzából készített jóminőségű keményítőt. A pécsi keményítőgyár éppen felszámolás alatt volt ebben az időben. Amíg a pécsi keményítőgyár működött, gyártmányai háromnegyed részét Ausztriába exportálta. Enyvfőzéssel nem főfoglalkozásként csupán két timár foglalkozott. Évente kb. 40 mázsa enyvet állítottak elő. Működött a kamara területén 27 szappanos, s közülük néhány műhely gyárjellegű volt. Ami az olafgyártást illeti, 88 olaj ütő működött és ezeknek nyersanyaga főként a repce volt. A Zsolnay-gyár végzett csontszéngyártást is. Ehhez a nyersanyagot a Dél-Dunántúlon, de még- inkább a Balkánon szerezte be. 1882-ben mintegy 100 vagon csontot dolgozott fel spódiummá. A csontszenet magyar és cseh cukorgyáraknak adta el. A csont- széngyártás melléktermékét, a csontzsírt a pécsi szappangyárosok vásárolták meg a Zsolnay gyártól. Világítógáz gyártása csak Pécsett folyt. A pécsi gázgyár csőhálózata 12 156 méter volt. 1882-ben 3397 lángcsap volt összesen használatban a városban. Ugyanebben az évben a gázgyár összesen 227 100 köbméter gázt gyártott. A gázgyártáshoz osztrák és pilseni szenet használtak. Az építőipar ebben az időben fellendülőben volt. A kamara területén működött összesen 28 építési vállalkozó, 590 kőműves, 281 ács és 40 cserepes. A pénzintézeti hiteleket a nagyobb iparosok és kereskedők, valamint a földbirtokosok vették csak igénybe. A kisiparosok és kisgazdák ki voltak téve az uzsorások önkényének. A pénzintézetek a betétekre csak 4-6 % kamatot fi zettek, de a kölcsönökre 7-8 % kamatot szedtek. Kisebb vidéki pénzintézeteknél pedig a különféle mellékdíjakkal 12-14 °/crra is felment a felvett pénzköl- csönök után szedett kamat. A három megyében összesen 24 takarékpénztár működött: Barcson, Báta- széken, Balatonbogláron, Bony hátion, Csurgón, Dárdán, Dombóváron, Duna- földváron, Hőgyészen, Kaposváron, Marcaliban, Mohácson 2, Nagyatádon, Pakson, Pécsett 3, Simontornyán, Siklóson, Szekszárdon, Szigetváron, Tolnán 2. Ezenkívül működött még 16 segély-, takarék-, kisegítő- és önsegélyzőegylet, 6 bank és hitelegylet és több bankfiók. A közlekedés és szállítás vasúton és víziúton bonyolódott le. Éppen 1882- ben nyitották meg a budapest-pécsi vasutat. Ezt megelőzően csak nagy kerülővel lehetett a fővárost megközelíteni. Országos érdek volt ennek megépítése a pécsi szén könnyebb szállítása miatt is. Esőrendű vasútnak épült, 54 000 Ft-ba került kilométerenként. A szekszárd-rétszilasi vasút építési munkálatai 1882-ben kezdődtek meg. A tervek szerint is Rétszilasnál kívánták bekapcsolni a budapesti-pécsi fővonalba. A pécs—barcsi vasút egész éven át kielégítő forgalmat bonyolított le. Ösz- szes bevétele 1882-ben 598283 Ft volt. A mohács-pécsi vasúton az áruforgalmat bizonyos tekintetben akadályozta az eszéki híd leszakadása. A forgalom ennek ellenére pozitív eredményt hozott. Személyszállításból 99 797 Ft, áruszállításból pedig 799090 Ft volt az évi bevétele. Évi kiadása összesen 529008 Ft volt. Az alföld-fiumei vasút eszék-villányi szakaszának áruszállítása a drávai híd leszakadása következtében igen visszaesett. Ugyanis az új eszéki vashidat csak 1882 decemberében adták át a forgalomnak. A bátaszék-dombóvár-zákányi (duna-
