Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)
korsókat, amelyekből nagy volt az export az aldunai államokba, ahonnan aztán még tovább szállították ezeket messze fekvő országokba. A majolika, porcelán és tűzálló agyagcikkek gyártását a pécsi Zsolnay gyár végezte. A gyárban 1881-ben 460 munkás dolgozott. Ebből 35 tanoncifjút a festészetnél és a mintázásnál foglalkoztattak, s heti 2-5 Ft-ot kerestek. A zománc- és mázfelrakásnál 120 női munkás dolgozott teljesítménybérben, akik 3-8 Ft keresetet tudtak elérni. Porcelánfestéssel 150 munkás foglalkozott, akiknek keresete heti 8-20 Ft között mozgott. A művészi képzettségű festők heti bére elérte a 25-40 Ft-ot. A korongolásnál 60, az égetésnél 100 munkás dolgozott. A szakmunkásokat darabbér szerint fizették. A Zsolnay gyár felszerelése két nagy gőzgép, 3 5 különböző őrlő, törő, zúzó, gyúró, keverő és egyéb célra szolgáló gépi berendezés volt. A porcelánt négy nagy körkemencében égették, a terakotta és majolika tárgyakat négy íves kemencében, a finomabb dísztárgyakat pedig egy 15 fiókos kemencében. Az égetésnél alkalmazott legmagasabb hő 1800 cclziusz fok volt. A tüzelésre kőszenet használtak, a dísztárgyak égetésére szolgáló kemencét azonban fával fűtötték. A már említett tárgyakon kívül a Zsolnay-gyárban készültek még tűzálló téglák, csövek, pirogránit építészeti cikkek, máz nélküli használati edények, gyógyászati és vegyészeti tégelyek. A gyár 1881-ben a budapesti műegyetem épületéhez 35 000 Ft értékű terakotta és majolika anyagot készített. A dísztárgyakat Angliába, Franciaországba, Németországba, Amerikába, Ausztráliába exportálták. 1882-ben a gyár több mint tízezer láda különböző gyártmányt hozott forgalomba hazai és külföldi piacokon. A kamarai jelentés időszakában csak Somogy megyében volt üveggyártás, mégpedig Magyarlukafán. Itt működött Wolheim F. üveggyára, amely gőzgéppel, olvasztókemencékkel és zúzdákkal volt felszerelve. A gyár közel 100 munkással dolgozott, s 1882-ben metszett-, ablak- és fúvott üveget gyártott, mintegy 60 000 Ft értékben.41 A faáruk gyártása is elterjedt ipar volt a kamarai kerületben. A szükséges fát az itteni erdőségek szolgáltatták, de hoztak Szlavóniából is. A kamarai kerületben öt fűrésztelep működött. Pécsett Engel Adolf és Fiai cég gyárában épületfát, szerszámfát, vasúti talpfát és bányafát gyártottak. A gyár 70 munkással dolgozott. Felszerelési tárgyai voltak: gőzgépek, gyalugépek, tönk-, kör-, szelvény- és szalagfűrészek, vésőgépek. Pécsett működött még Pintér J. famegmunkáló gyártelepe is 15 munkással. Mindkét pécsi gyár parkettet is készített. Barcson is volt két fűrésztelep. Kaposváron Freystädtler Vilmos gőzfűrésztelepe főként épületfát gyártott és exportra is dolgozott. Készárut szállított Franciaországba és Belgiumba. A kamara három megyéjében működött 358 kádár, 126 faesztergályos, 733 asztalos, 24 székkészítő, 3 kaptafakészítő, 19 kosárfonó. A kosárfonást, facipő- készítést és a székek szalmával, kukoricahánccsal való befonását háziipar formájában igen elterjed ten végezték. A bőrgyártás Pécsett már akkor is nagy múltra tekintett vissza. Nagymérvű volt a cipőexport is. A helyi tímárok főként puhabőröket és talpbőröket készítettek, mivel ebben azok a külföldi, elsősorban osztrák borimport áruk sem tudtak velük versenyezni, amelyeket a helyi bőrkereskedők importáltak. A kamara területén három bőrgyár működött: kettő Pécsett, egy pedig Simontornyán. Ezenkívül voltak nagyobbszabású tímárműhelyek is Pécsett, Mohácson, Bolyban, Sik74
