Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban
múlt évben ráfizetéses volt. A dobszai gazdaság is nehéz helyzetben van, Vadé pedig „úgy miként ma áll, valóságos teher az uradalomra”.38 A hibát a kezelő tisztek hiányos felkészültségén túl Kemény is a Polák-féle rendszerben látta. Ezért kérte, hogy a folyóköltségek maradványaként beadott 36 164 forintot kivételesen kapják meg a rászoruló kerületek beruházási segélyként. A kéréssel kapcsolatosan állásfoglalás nem született, miután már ez év április 10-én elkészült Domanek új javaslata, amelynek alapján 1878. december 31-én új oszta- lékos rendszert készítettek.37 Domanek beadott javaslatának mindjárt az elején felszámolni javasolja az igazgatás decentralizációját. Kimutatta, hogy 1876/77-ben három kerület többlete 21765,28 forint volt, 5 kerület hátraléka viszont 15 322,57 forint. A tényleges többlet 20 %-a mindössze 1288,54 forint volt, mégis kiosztottak 4353,04 forintot a három kerület látszattöbblete után. Javasolta továbbá, hogy Polák rendszerétől eltérően a forgótőkét is vegyék alapul, és végül - a korabeli elveknek megfelelően38 a regálébérletek díját is az alaptartozáshoz sorolta. Domanek javasolta továbbá, hogy a Rend főpénztára és a kerületek közti kölcsönügyletekből származó terheket szüntessék meg. Az alaptartozások eszerint csak a tőkekamatból és a törlesztésből tevődtek volna össze. Igaz ugyan, hogy a törlesztési részletet viszont Poláktól eltérően kivonta a jutaléki alapból. A tőkék kamatozását a következők szerint javasolta számítani. A telek- értéktőke 5 %-a terhelte az uradalmat azzal, hogy a meliorizációk esetében a pótlólagos befektetések 6 %-a is terhelni fogja a kerületeket. Az épületekre fordított költségeket Polákhoz hasonlóan ő is csak előzetes kiadásnak vette, ami után törlesztési részlet és a tőke 6 %-os kamata jár. Ugyanilyen elbírálás alá esett javaslatában az épületbővítés, kiépítés is. Épületátalakításra, illetőleg az elhasznált épületek újjáépítésére fordított összegeket - ha csak természeti csapás vagy tűzvész nem indokolta - viszont csak folyóköltségnek vette. Problematikus volt Polák után az épületek tartóssági idejének a meghatározása. Domanek stabilabb épületekkel számolt, viszont a törlesztés kapcsán szembe kellett néznie a pénz értékét érintő változásokkal is. Az ezekből eredő veszteségeket elkerülendő, rendszerében egy pontosabban nem vázolt valorizálást ajánlott. Az épületekhez hasonló elvet követett Domanek az állótőke után számított tartozások meghatározásánál is. Az eleven- és holtleltár esetében egyaránt 6-6 %-os tőkekamat és a törlesztési részlet megfizetését kívánta. A törlesztési részleteket itt is kivonta a jutalékalapból, mivel a „tiszt a tárgy vételára után nem, csak jövedelme után kaphat jutalékot”. Az elevenleltárnál beruházásnak csak azt javasolta számítani, ami a mennyiségi növelésen túl minőségi javulást is szolgált. Érdekes módon kételye csak a nyugatról importált nemesebb szarvasmarhákból álló gulyákkal kapcsolatban volt, ’’mivel az ilyenféle marhák több betegségnek vannak alávetve, melynek következtében v. elhullanak, v. a, kitűzött czélra alkalmatlanokká válnak,,. Az ezekre fordított költségek folyókiadásként való kezelését, ill. az ezt illető döntést Domanek a Rendre bízta. Polák rendszerétől eltérően Domanek kísérletet tett a forgótőke figyelembevételére is. Mindenekelőtt harmonizáltatni próbálta a külső és a belső beszámítási kulcsokat. Miután a könyvelés hiányosságai miatt a forgótőke teljes M3
