Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban
felmerésére módja nem volt, első próbálkozásként mindössze az évvégi zárszámlákban mutatkozó különbözetet vette alapul. Eltérően Poláktól Domanek szűkíteni javasolta a forgótőke kategóriáját, miután az 50 forintnál alacsonyabb egyedi áras eszközöket is az állótőkéhez csatolva, törlesztés nélkül - tehát a tőkeérték változatlan fenntartása mellett - 8 %-os kamatot követelt. A rendszeréhez kapcsolt kiegészítő megjegyzéseiben Domanek, miután az „uradalomban a fősúly a föld művelésére van fektetve”, minden mellékes jutalmat eltörölni javasolt, és helyette a korábbi 20 %-os osztalékkulcsot 24 %-ra emelte. Mint látjuk, Domanek javaslata sok ponton érintkezik Polák sokat támadott rendszerével, bár attól néhány lényeges ponton különbözik is. Mindenekelőtt helyreállította a centrális gazdaságirányítást, a kerületi terheket uradalmi összteherként fogva fel. A mellékes jutalmak megszüntetésével és a tan- tiémnak a kerületi pénztár terheként történő kifizetésével viszont a főpénztár terheit igyekezett csökkenteni. A főpénztár bevételeinek fokozása érdekében javasolta, hogy a konjunktúrákból származó fölös jövedelem a tulajdonjog okán minden további nélkül a főpénztár tisztabevétele legyen. Rendszere azonban, minden átgondoltsága ellenére sem volt mentes a következetlenségektől. Mindenekelőtt az állótőkébe olyanokat is besorolt, amik nem tartoztak oda. Köztudott, hogy a hízóállatokba fektetett tőkék megtérülése gyorsabb, rendszerint 1-2 gazdasági éven belül bekövetkezik, mint az állótőke egyéb alkatrészeinél, tehát forgótőkének számít, ő mégsem ide vette. Ez az elképzelés gyakorlatilag a forgótőkét csökkentve az állótőkét is terhelte. A javaslat másik fő hiányossága, hogy az uradalom alaptartozásán belül nem tisztázta a készpénzbeadvány és a beszámítások arányát - a kedvező megoszlás biztosítását csak a beruházások szigorú felügyeletétől várta - kiélezve ezzel a már korábban kialakult és fentebb is érintett ellentéteket. Hiányosságai ellenére is Domanek rendszere korszerű volt. A korabeli szakirodalom az alaptőke kamatozását 4-5, az üzemtőkéét 6-8-10 %-ban határozta meg.39 Domanek igazodott is ehhez, mindössze az épülettőke kamatozását növelte 1 %-kal. Ha pedig hozzávesszük, hogy közel egyidőben a somogyi takarékpénztárak betéti kamata 4 1/4-5 1/1 % között, a kölcsönkamata pedig 7-8 % között mozgott,40 megállapíthatjuk, hogy rendszere belesimult kora somogyi viszonyaiba is. Az elkészült tervezetet, mielőtt a Rendkormány érdemben foglalkozott volna vele, véleményezés végett a tisztek rendelkezésére bocsátották. Érdekes módon a tervezetre ismét csak Kemény tiszttartótól érkezett néhány módosító javaslat. Mindenekelőtt javasolta, hogy a centrális elv érvényesítésével engedjék el a kerületek korábbi tartozásait. Az épületfenntartás súlyosságára való hivatkozással javasolta továbbá, hogy az arra fordított össszegeknek legalább a 2/3- át számítsák be az alaptartozásokba. Végezetül a konjunkturális hasznok elvonása esetén méltányosságból kérte elengedni a depressziós okokból eredő hátralékokat.41 Az 1878. december 31-én elfogadott új, utolsó százalékos rendszer - teljes megváltoztatására csak a világháború alatt került sor - Domanek fenti elképzelései alapján készült el. Az alap- és állótőkéről mondottakat elfogadta a Rendkormány, változtatásokat csak a forgótőkénél eszközöltek. Mindenekelőtt Polák rendszeréhez visszanyúlva az 50 forintnál alacsonyabb egyedi áras 44
