Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban
tulajdon elválasztása, elméletileg a bérleti rendszer egy sajátos változata alakult ki. Ügy tűnik, mintha a Rend a birtokát bérbe adta volna a tisztekből álló együttesnek, önmagának csak a gazdálkodás szokásos ellenőrzésének jogát tartotta fenn. Mindenekelőtt természetesen azt ellenőrizték, hogy a kerületeket vezető tisztek a készpénzbeadvány érdekében rablógazdálkodást ne folytassanak. A rendszer egyszerű átolvasása után kiderül, hogy Polák rendszere nem érhette el azt - ténylegesen nem is érte el - amit célul tűzött ki. A mernyei uradalom adott viszonyai között - az 1877/78-as felvétel szerint az alaptőkében a telekértéktőke uradalmi átlaga 96,8 % volt, az állótőke pedig mindössze az alaptőke 12,6 %-át tette ki — bérleti gazdálkodás megindítása és eredményes folytatása csak nagyon tőkeerős vállalkozónak sikerülhetett volna. Mindenekelőtt hiányzott a fundus instruktus szükséges mennyisége. Az épületekre előirányzott 30 évi tartósság kétségkívül előnyös volt, tekintve az épülettőke inproduktivitását - Polák egy levelében ennek kapcsán az Eszterházy-birtokokon létesült bérletekre hivatkozott1- - ez azonban csak az esetben lehetett érvényes, ha az üzemmenet szempontjából szükséges stabil, masszív épületek (raktárak, istállók, trágyatelepek stb.) már megvannak. A kerületekben folyó rablógazdálkodás megakadályozásán túl a központi ellenőrzésnek ez volt a másik nagyobb jelentősége, az ti., hogy a tantiemet jelentő kézipénzbeadvány növelésében érdekelt tiszteket a rablógazdálkodás megakadályozásával a jövedelmet emelő, rendi kölcsönnel terhelt beruházásokra szorítsák. A rendszer hátrányait a Rend is hamar észrevette. Méginkább észrevették a Polák egész működését gyanakodva szemlélő főtiszttársai, Domanek számvevő és Kemény tiszttartó. Mint várható is volt, elsőként a beruházások kérdése került előtérbe. Domanek 1876. április 6-án kelt vitairatában33 rámutatott, hogy stabil épületek hiányában a harminc évenkénti újjáépítés a tőkék fölösleges megterheléséhez vezet. Észrevette Domanek a rendszer másik súlyos, nagy fogyatékosságát is, a forgótőke elhanyagolását. Puszta metodikai kérdés ugyan, hogy a tisztajövedelem kiszámításában - és nem a létrehozásában - Polák figyelmen kívül hagyta a forgótőke szerepét, miután a tisztajövedelem csak alapja és nem egyenértékese a tartozások összegének. A fő problémát az jelentette, hogy amíg a már érintett ellenőrzés az alap- és állótőke fejlesztését biztosította, a növekvő közterhek és az elég magas készpénzbeadvány az üzemmenet mindennapjaiban szükséges forgótőkét csapolta meg. Az pedig kötudott, hogy a hosszabb megtérülés következtében a mezőgazdaság forgótőke igénye nagyobb más ágazatokénál.34 Éppen ezért nem véletlen - amint majd látni fogjuk -, hogy a 80-as évek egyik fő problémája éppen a viszonylag magas rezsiköltség lesz. Polák rendszerének harmadik, súlyos következménye volt az a tendencia, amely a decentralizálás következtében az eltérő fejlettségi szinten álló kerületek közti különbségek továbbfokozása irányába mutatott. Rövid időn belül mind Pesten, mind az uradalomban rádöbbentek a rendszer hátrányaira, és a felismerés egyik eredményeként a személyileg is tűrhetetlen helyzetbe került Polákot visszahívták az uradalomból, és ismét Domanek Alajost bízták meg egy újabb rendszer kidolgozásával.30 Az új rendszer kidolgozására valóban szükség is volt. A fentebb tárgyalt hibák, ti. - hogy Polák a rendszerében az adottnál fejlettebb uradalmat vett alapul - eredményeként a fejletlenebb kerületek súlyos helyzetbe kerültek. Kemény tiszttartó 1878. január 4-én kelt jelentése szerint Őszöd és Várong a 142
